Deák Tomi a világ legjobbjai között!
Abu-Dhabiban rendezték meg a GKA Hydrofoil Big Air World Tour második fordulóját, ahol Tomi ismét Magyarországot képviselte, fantasztikus eredménnyel. A világ élvonalával versenyezve elképesztő ugrásokat mutatott be, és végül az 5. helyen zárt, amivel a TOP 6-ba került a világon! Ebben a cikkben Tomi beszámolóját olvashatjátok az eseményről, valamint a heat-jeinek videóit is összegyűjtöttük nektek. lletve egy podcast is készült a témáról:
Tanulság Syltből
Az első forduló Sylt-ben volt, ahol jellemzőek a változatos kondíciók. 2024-ben 40 csomós szélben versenyeztek a riderek, idén viszont csak 13-16 csomó fújt. Abu-Dhabiban szintén lightwindre lehetett számítani, így a Syltben működő taktikákat volt érdemes figyelni.
Az első futam győztese Hugo Wigglesworth volt, aki 15-ös ernyővel nyomta a versenyt. Stílusos boardoff-rotációs trükkjeinek végébe tornádószerű multirotációkat tett, gyönyörű landolásokkal fűszerezve. Egyes ugrásaira 9 feletti pontszámokat kapott. Nem volt kérdés: ezt kell erőltetni, ezt kell edzeni.
Felszerelés upgrade
Syltből hazatérve több újítást is eszközöltem a felszerelésemen. Egyrészt az ugrások előtti magasabb tempó eléréséhez egy még kisebb frontwingre váltottam (430 cm²). Másrészt fájt a fogam a szeptember közepén megjelenő Flysurfer Sonic 5-re.
A Flysurfer Team Riderek már Syltben is használták a prototípust, és látszott, hogy új dimenziót nyit a heliloopokban. Szerencsére Kómár Zoli közreműködésével a Flysurfer management a várólista elejére rakott a versenyre való tekintettel, így sikerült néhány értékes sessiont beletennem az ernyőbe már a verseny előtt.
F-One Escape 430
A Surfstationnek köszönhetően az új foil beszerzése könnyű volt. Ugyan itthon ilyen kis szárnnyal nemigen megy senki, így nem volt raktáron, de pár nap alatt elpostázták az F-One HQ-ból.
Az új cucc az előző, 530-as, 1 kg-os szárnyhoz képest 270 grammal könnyebb. A nagy teherkar miatt ez a kis különbség is nagyon érezhető: sokkal könnyebb, kevésbé terheli a bokát, könnyebb tartani boardoffoknál, és a landolások is kevésbé veszélyesek, bár nehezebbek.
A nagyobb sebesség elérése is könnyebb vele, és az ugrás előtti pillanatban könnyebb felélesedni. Pár session alatt meg is találtam a mast optimális pozícióját. Erre azért volt szükség, mert a kisebb szárny kevesebb felhajtóerőt termel, így a mast pozícióján is állítani kellett a deszkán.
Flysurfer Sonic 5
Sikerült több méretet is beszereznem a Sonic 5-ből, de elsősorban a 15-ös tesztelésére koncentráltam, mivel szinte biztos voltam benne, hogy Abu-Dhabiban is ezt fogom használni.
Amikor itthon edzettem, nem volt kimondottan lightwind, de egy session kivételével nem volt indokolt a 12-es méret használata.
Picit más az ernyő dinamikája: kisebb a bárerő, és egy fokkal nehezebb a jó landolás időzítése, viszont a heliloopokban hihetetlen. A 15-ös méretet egészen gyenge szélben is rá lehet állítani a fej feletti, liftet adó körmanőverre. Nem kell hozzá erős szél, magic gust vagy szerencse.
Három-négy napot tudtam tesztelni itthon az új ernyőt, és ez idő alatt meg is lett az eredménye: hangtime-ban és magasságban is simán vertem a Sonic4-es ugrásaimat. Ezeknél a nagy ugrásoknál már sikerült nekem is multirotációt beletenni a trükkök végébe – nem egyszer sikerült 15+ méteres dupla backroll one-footerbe még 4-5 extra rotációt is beletennem.
Elvárások
Mint említettem a korábbi beszámolóban, a sylti menettel tökéletesen elégedett voltam. Nem voltak különös elvárásaim a második fordulóval kapcsolatban, egyszerűen újra át akartam élni azt az érzést, amikor a heatben uralni kell a competition boxot.
Ahogy elkezdtem tesztelni a Sonic 5-öt, rögtön éreztem, hogy több potenciál van benne, és nem akarok ugyanolyan heatet összerakni, mint Syltben. Valami újat akartam. Az itthoni edzéseken is főleg új ugrásokat gyakoroltam, nem kifejezetten a heat plan-t, mert sokkal jobban érdekelt az új. Sőt még egy nappal a kiutazás előtt is Fűzfőn azt teszteltem, hogy különböző hosszúságú zsinórokkal, milyen érzések a heliloopok.
Ennek az lett az eredménye, hogy félig-meddig két game plan közé ragadtam. A Sonic 5-tel nem gyakoroltam annyit a sima landolásokat, mint Sylt előtt a Sonic 4-gyel. Szinte minden ugrást heliloopos landolással gyakoroltam, viszont a multirotációs trükkök landolásai még közel sem voltak 100%-osak, és boardoffokkal kombinálva még kevésbé voltak biztosak.
Egyértelműen rossz taktika volt ezeket a verseny előtt pár héttel elkezdeni megtanulni, de a hatalmas repülések és végtelen forgások egyszerűen függővé tettek. Mivel semmilyen nyomást nem éreztem a versennyel kapcsolatban, úgy voltam vele, hogy a végleges stratégiát majd a heat előtt, vagy akár közben határozom meg.
Abu-Dhabi
A helyszín és az időpont választása vitatott volt, mivel az Egyesült Arab Emírségekben a szezon később indul, így gyenge szélre lehetett számítani. A GKA azonban vélhetően nem tudott nemet mondani egy ilyen lehetőségre. Az arabok öt különböző versenyszámot rendeltek meg egy kilencnapos vízisport-fesztiválra, amelynek célja a Fahid Island népszerűsítése volt. A budget óriási volt.
A Fahid Island Abu-Dhabi egyik szigete, amelyen jelenleg csak a 2×5 sávos autópálya megy keresztül, az egész sivatagos, semmi nincs rajta. Nem közvetlenül a nyílt víz felé nyílik, de folyamatosan áramlik be a tenger felől a friss víz. A szél pedig hasonló, mint Yas Islandon, ami jelenleg a „hivatalos” kitesport Abu-Dhabiban.
A rendezvényre felhúztak egy Fahid Island Experience Center-t, ahol a már megtervezett ingatlanprojekteket maketten mutatták be. A szigeten hatalmas billboardok hirdették a sziget jövőképét: ez a hely a vízisport szerelmeseinek épül. A rendezvény központjába egy beach bart is felhúztak DJ pulttal, színpaddal, öltözőkkel, klímás felszerelés-tárolóval és zuhanyzókkal. Ez adott otthont a Hydrofoil Big Air, Kitesurf Freestyle, Wingfoil Slalom, E-Foil Race és WakeFoil World Tour állomásainak.
A magas budgetnek köszönhetően meghívott versenyzőként érkeztem a helyszínre. Ez azt jelentette, hogy a legtöbb költséget a GKA állta nekem. Jellemzően a TOP 3-6 versenyző szállását fedezik, de mivel Abu-Dhabiba az eljutás is drágább az átlagnál, most a TOP 12-nek állták a szállást, a teljes mezőnynek pedig az étkezést és a hotel-spot fuvarokat. Így biztosították, hogy színvonalas versenyt kapjanak a megrendelők.
A szállás a Yas Plaza Marina Hotelben volt. Kétszemélyes szobákban helyeztek el minket, a reggeli pedig a hotel all-you-can-eat éttermében volt. Én Borja Vellon-nal kaptam közös szobát. Kb. éjjel 11-re értem a szállásra, Borja már ott volt, ő reggel átvette a szobát. Mivel early check-int kért, nem tudtak neki kétágyas szobát adni, csak olyat, amiben franciaágy volt. Mivel pár nap múlva a Bea és Levi is érkezett, és akkor úgyis átköltöztünk saját szobába, nem foglalkoztunk vele. Azért érdekes meglepetés volt, amikor az egész napos út után beállítottam a szobába, és láttam, hogy nemcsak az ágy közös, hanem még a takaró is. Gondoltam magamban: holnap a VB-címért küzdünk, de ma este még a takaróért kell megvívni. Szerencsére az ágy elég széles volt, középen párnákból építettem egy falat, és sikerült külön takarót is kérnem.
Abu-Dhabiról még annyit: meleg van. Tényleg nagyon meleg. A légkondit még a szabadban is nyomják, például a beach-bar teraszán ülve áramlik oda a hűvösebb levegő. Ez a meleg a regenerációt eléggé megnehezíti. Esténként a hotelben jeget kértem, és jeges fürdőkkel tartottam magam fitten.
A meleg másik mellékhatása az, hogy a trapéz kidörzsöl. Vittem magammal shorty-t, de túl meleg van ahhoz, hogy felvegyem. A vízben is melegem van, és a parton a várakozásnál, készenlétnél is nagyon zavaró. Így maradt a boardshort, lycra kombó. Biztos voltam benne, hogy ki fogja a trapéz így dörzsölni az oldalam, hiszen nincs komolyabb védelem rajta. Gondolom mindenkivel ez történik, amikor 1 hétre elmegy a hideg neoprénes időből a melegbe, ahol nem kell neoprén. De ez a kidörzsölés is jobb mint a meleg. Elviselhető volt, de azért gondoltam megosztom a tapasztalást.
A kellemes az utazásban az volt, hogy most a feleségem és a fiam is kiutazott a versenyre, valamint több barátom is átjött meglátogatni Dubajból.
Sorsolás, célok
Egyértelműen az volt a célom, hogy bejussak a semi-finalba, vagyis a legjobb nyolc közé. A sorsolás ismertetése után ez reálisnak is tűnt. Ugyan Round 3-ban Finn Flügel-lel kerültem össze, aki eddig még legyőzhetetlennek tűnt számomra, de ha a másik két finn versenyzőt sikerül megelőznöm, akkor Finn-nel együtt az elődöntőbe kerülhetek.
Bemelegítés
Viszonylag last minute érkeztem, mivel az ingyenes szállás csak az első versenynap előtti naptól volt elérhető. Általában az első napon, amikor a regisztráció zajlik, még nincsenek futamok, de most a sűrű program miatt (az öt szakág okán) nem vesztegették az időt: amint fújt elég szél, már indultak is a menetek.
Szerencsés volt a sorsolás, mivel az utolsó futamban kerültem sorra, így nem kellett folyamatosan készenlétben lennem. Tudtam, hogy ha a férfi futamok elindulnak, akkor is lesz kb. két órám, mielőtt rám kerül a sor.
Ráadásul az első napot végül a lányok futamaival indították, így összességében két délután is tudtam edzeni, ami utólag nagyon jól jött. A szél a vártnál is gyengébb volt, így nem ártott a helyi kondíciókhoz egy kicsit hozzászokni. A kezdeti izgalmakat is sikerült pár fun sessionnel elűzni.
Mezőny
Az első és második forduló között pontosan két hónap telt el, nem sok idő, de hihetetlen, mennyit fejlődött a mezőny ezalatt.
Azt gondoltam, hogy előnyöm lesz, amiért már a Sonic 5-öt használom, de kiderült, hogy ezt minden rider elintézte magának. Lényegében mindenki 15-ös Sonic 5-tel ment, még Lorenzo és Leonardo Casati is, akik hivatalosan a Harlem Kite szponzoráltjai, tehát elvileg nem tehették volna meg.
Mindenki látta, hogy Hugo trükkjeit kell utánozni a legmagasabb pontszámért. Amint a szabadedzéseken a szél elérte a kb. 12-13 csomót, a teljes mezőny multiforgásos trükköket gyakorolt. Szerencsére a landolásokat még nem rakta össze mindenki 100%-osan, főleg ilyen gyenge szélben.
Az önbizalomra persze nem volt túl jó hatással, amikor láttam, mennyit fejlődött a mezőny mindössze két hónap alatt.
Elemzések
A verseny előtt Paulino Pereira, a GKA head judge-ja nyilatkozott arról, hogy mire érdemes figyelni a pontozásnál. Kiemelte a stílust, a stabil landolásokat, valamint azt, hogy az inverted forgások többet érnek, mint a flat spin-ek.
Mivel a lányok futamait végig tudtuk nézni, és az első férfi futamot is a saját menetünk előtt, sokat tudtunk elemezni. Ezt este Borjával a szálláson is folytattuk: a livestreamen nyugodtan visszanéztük mindent.
Teljesen helytálló volt Paulino álláspontja: valóban a szép stílust, az extended pozíciókat pontozták jól. Ráadásul arra is fény derült, hogy az AirStyle trükkcsaládból a one-footereket sokkal jobban pontozzák, mint a one-footer nélküli, de több forgást tartalmazó ugrásokat.
Ez némi változtatást jelentett a Syltben bemutatott műsoromhoz képest, ott inkább a frontroll-tornádót erőltettem, itt viszont inkább a szép one-footer rotációkra akartam rámenni.
1. versenynap – Round 3
Miután két nap eltelt a szélablakból, és a szél még a várakozásokat is alulmúlta, kezdett nőni az izgalom a GKA részéről, hiszen két női és egy férfi futamot sikerült csak lebonyolítani. A hydrofoil big air mellett a wingesek és a freestyle-osok is készenlétben álltak (utóbbit végül nem tudták megtartani).
Ennek eredményeként a harmadik napon az addigi leggyengébb előrejelzésben indították el a férfi futamokat. Itt tényleg 8-9 csomóban kellett versenyeznünk. Az előttem lévő menetekben láttam, hogy a ridereknek szinte pumpálniuk kellett a foilt, hogy megfelelő sebességet szerezzenek az ugrásokhoz.
Volt nálam 530-as szárny is, és felmerült, hogy visszacserélek 430-ról, de alapvetően utálom a last minute variálásokat. Szeretek harmóniába kerülni a felszereléssel, és az elmúlt időszakban végig a 430-assal edzettem. Így annak ellenére, hogy Hugo is az 530-at javasolta – mert ő 430-assal nagyon küzdött – én maradtam a 430-nál.
Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam önfeledten kitozni a vízen. A krajcolás és az indulás is elég necces volt. Folyamatos koncentrációt igényelt, hogy a sequence riding során az ugrások bemutatására fenntartott 40 másodperces időablakban megfelelő sebességgel tudjak nekimenni a boxban az ugrásoknak. A live streamen ez a küzdelem talán nem látszik, de ott helyben komoly kognitív terhelést adott. Többször úgy kellett manővereznem, hogy jó pozícióba kerüljek, miközben nem láttam az óriás LED screent, amin a pontszámok és az ugrásokra fenntartott idő látszott.
A gyenge szél és kis szárny kombinációjának másik hátránya a küzdelmes landolások voltak. Hiába sikerült jó stílussal magasakat ugranom, a landolásoknál nehezen generáltam annyi húzóerőt az ernyővel, hogy azonnal szárnyon tudjak maradni. Ez minden versenyzőt érintett, és a bírók is észlelték, így valamivel megbocsátóbbak voltak a landolásoknál. Utólag, a felvételt visszanézve nem tűnik vészesnek, de ott helyben hosszú másodperceknek éreztem, mire az ernyő újra lendületbe hozott, és visszakerültem siklásba.
A heatben Finn Flügelre kevésbé figyeltem, szinte biztos voltam benne, hogy a 2. helyen kiemelt versenyző a maga 60 kilójával nálam jobban fog teljesíteni. Inkább a két finn versenyző közül Joni Sarolára koncentráltam, ő tűnt erősebbnek. Nagyon kiélezett verseny volt köztünk a továbbjutásért.
Nehézséget okozott, hogy ebben a heatben sárga mezben mentem, és a LED screenen a sárga háttéren a fehér betűk alig látszottak, így nem tudtam pontosan követni az összpontszámomat. Inkább Joni ugrásait figyeltem, és a saját ugrásaimra kapott pontokat próbáltam fejben összeadni. Végül a stabilabb, picit magasabb és stílusosabb ugrásaimnak köszönhetően sikerült Joni előtt végeznem a heatben.
Ezzel bejutottam a semi-finalbe. Hihetetlen eufória volt a továbbjutás, a parton a család várt és gratulált, jó érzés volt megosztani ezt a pillanatot.
Tíz perc szünet következett, leraktam az ernyőt, ittam egy kis vizet, és fejben már a következő menetre készültem. Ekkor azonban Juan Antonio Aragón, a race director összehívta a nyolc továbbjutót, és közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy a semi-finálékat elnapoljuk. Másnapra jobb szelet ígértek, és már közel volt a naplemente.
Nekem is jól jött a pihenés, örültem, hogy „bajnokként” fekhetek le aznap, és lelkesen várhatom a következő napot. Este naplemente körül még Levit oktattam kicsit a szélben, majd együtt visszanéztük a livestreamet. Újabb taktikai felfedezés nem volt, de jó érzés volt látni a saját futamomat.
2. versenynap – Semi final
Másnapra tényleg jobb szelet írtak, és úgy tűnt, hamarabb fordul irányba is. Ezen a napon én voltam az első futamban, így a korábbi kényelmes várakozásnak vége lett, folyamatosan készenlétben kellett lennem.
A notice boardon 15 percenként adnak frissítést, például: next call: 13:45, first possible start: 14:15. Néhány esetben viszont csak 15 perc van a bejelentés és az első lehetséges start között.
Várható volt, hogy a mi futamainkat hamarabb, a gyengébb szélben lövik el, hogy a nap hátralévő részében maradjon idő a többire is. Ezért átraktam az 530-as szárnyat, több előnyt éreztem benne, mint hátrányt.
A futamomban Leonardo Casati és az első helyen kiemelt Hugo Wigglesworth megközelíthetetlennek tűnt, így azt a célt tűztem ki, hogy Fryderyk Szczesny-t, a helyi ridert legyőzzem, és megszerezzem az 5. helyet.
Mivel az első futamban voltam, kevésbé nyugodt körülmények között kerültünk vízre. Nem lehetett tudni, mikor startolják el a heatet, így az ebéd időzítése is bizonytalanná vált. A menet előtt gyakorolni sem nagyon lehetett, mert jellemzően azért nem indították el a futamot, mert még nem volt elég szél.
Végül 14:30 körül jelezték, hogy 15 percen belül indul a verseny. Gyorsan vízre szálltam, és elvégeztem pár gyakorló ugrást. A kicsit erősebb szél és az 530-as szárny együtt jól működött. A szél épp a határon volt, néhány ugrásba bele tudtam tenni a multirotációkat, néhányba nem.
Nem tökéletes landolással, de két boardoff ugrásom elég magas pontszámot hozott, így hamar az emirátusi rider elé kerültem. A one-footer ugrásomba megpróbáltam beletenni a heliloopos multirotációt, de a szél nem volt elég erős hozzá. Mindkét takkon próbálkoztam, mert a gyengébb takkomon jobb sebességet lehetett összeszedni, de nem akarta kiadni egyiken sem. Így az ötödik ugrásnál a one-footert csak 3 forgással landoltam.
A hatodik ugrásomat arra használtam, hogy javítsak a pontszámomon, biztosítva a helyemet, ha Fryderyk landolna valami nagyot. Azt viszont nem láttam, hogy sokáig Leonardo Casati előtt voltam, a 2. hely is elérhető lett volna. Mivel Leonardo volt a sárga lycra-ban, az ő összesített pontjait nem láttam, és az ugrásait sem figyeltem, mert minden ugrás után a boxon kívül gyakoroltam a következőt.
Az utolsó ugrásom előtt, amikor már garantált volt a 3. hely a heatben, elmentem elég közel a screenhez, hogy megnézzem a többiek pontszámát. Ekkor láttam, hogy Leonardo alig van előttem. Az utolsó trükknél megpróbáltam a legjobb ugrásomat multirotációkkal, úgyahogy kiadta, sikerült egy plusz forgást beletennem, de a landolás nem volt teljesen tiszta. Javítottam a pontszámomon, de Leonardo elé már nem tudtam kerülni.
Ezzel 5. helyen végeztem a világbajnokság második állomásán Lorenzo Casatival holtversenyben.
UPDATE: Néhány nappal az összefoglaló megírása után visszanéztem és elemeztem a heatet. Az utolsó két ugrásomnál a kommentátor felvetette, miért a legmagasabb pontszámú ugrásomat próbálom javítani. Ez valóban jogos kérdés, és felmerülhet bárkiben, aki elemzi a versenyt, vagy saját stratégiát szeretne felállítani a felkészüléséhez.
A 6. ugrásomnál tényleg a legmagasabb pontszámomat akartam szebben landolni, mert – ahogy korábban is írtam – a célom a biztos 5. hely megszerzése volt. Ekkor Fryderyknek még hátra volt egy kísérlete, és bár matematikailag nem tűnt valószínűnek, hogy megelőz, nem volt lehetetlen. Ezért a különbséget szerettem volna növelni, hogy még nehezebb dolga legyen. Úgy éreztem, ebben az ugrásban maradt a legtöbb javítási lehetőség, mivel a landolásom nem volt teljesen clean.
Ha megnézzük a korábbi heatjeimet – akár Syltből – sem a dupla inverted frontroll boardoff, sem a one-footeres rotációk esetében nem értem el jelentősen magasabb pontszámot, mint amit ebben a heatben kaptam. Az inverted dupla backroll boardoff-nál viszont éreztem fél pontnyi javítási lehetőséget, amit egy tiszta landolás hozhatott volna. Ez végül nem jött össze, így javítani nem sikerült, de Fryderyk ugrása után már biztos volt, hogy megvan az 5. hely.
A 7. ugrásomnál már Leonardo Casati utolérése volt a cél. A frontroll boardoff-ban nem láttam akkora potenciált a javításra, hosszabb távon valószínűleg másik boardoff-trükkre kell majd rágyúrnom, mert erre sosem kaptam igazán magas pontot.
A one-footereknél ezen a napon Finn ugrott egy 6.57-et (ami elég lett volna a 2. helyhez), de ez időben később történt. Ezen kívül a legmagasabb one-footeres pontszám 6.17 volt, ami szintén nem lett volna elég a második helyhez.
Felmerült a backroll rodeo is, de ott a multirotációkat még nem gyakoroltam, és anélkül aligha lett volna 7.1 feletti az ugrás értékelése. Talán legbelül éreztem, hogy az inverted backroll boardoff-ban sem tudok akkora javulást elérni, ami elég lett volna a továbbjutáshoz, de ez most a kedvenc ugrásom. Egy jó gusttal akár multirotációs verziót is tudok belőle ugrani, és az elég lehetett volna… de valójában ez inkább egy victory jump volt nekem.
Értékelés
Az előkelő hely megszerzése hatalmas öröm volt. Ha valaki a verseny előtt megkérdezi, örülnék-e egy 5. helynek, gondolkodás nélkül aláírom. Viszont rögtön megjelent az „éhség”, a vágy, hogy döntőbe kerüljek.
Folyton azon gondolkodtam, vajon ha hamarabb látom, hogy a 2. helyen állok, ad-e annyi önbizalmat, hogy végül Leonardo elé kerüljek? Ráadásul látva, hogy a másik semi-finalben Borjának sikerült Lorenzo-t legyőznie, még inkább megerősödött bennem: ezt akarom.
A verseny alatt Hugo-val elég jóban lettem, adott néhány tippet, együtt elemeztük a futamokat. Jól esett, hogy ő is megjegyezte: látta, milyen közel voltam Leonardohoz, és szerinte óriási magasságokat ugrok.
Összességében elégedett vagyok, sikerült a napi célt teljesíteni, és legközelebb magasabbra teszem a lécet. Érdekesség, hogy ezzel az 5. hellyel már a verseny pénzdíjából is részesültem: 1080 eurót fizetett a GKA az eredményemért.
További gyakorlás
A hydrofoil big air ezzel a szélablak harmadik napján véget ért. A további szeles napokon még tudtunk edzeni. Többször is kimentem Hugóval, hihetetlen motiváció és fejlődési lehetőség, ha az ember a világbajnokkal edz. Ezeken a napokon kicsit jobb szél volt, és elég jól sikerültek a multirotációs trükkök.
Egyéb programok
A kiteozáson kívül néhány egyéb programra is jutott idő Abu-Dhabiban. Egyik este kimentünk a Forma-1-es pályára biciklizni, ez egy ingyenes program. Levi, Bea, Hugo és én két kört tekertünk a kb. 5 kilométeres Yas Marina Circuiton. Ellátogattunk a Yas Water Worldbe, illetve egy modern art kiállításra is.
A beachre is kijártunk, sokszor ott ebédeltünk a ridereknek fenntartott all-you-can-eat büfében, és kipróbálhattuk az Foil Drive-ot is, ami egy olyan e-foil, aminél a propeller a mast felső részénél van, így amikor megszerezzük a kellő sebességet, hogy szárnya emelkedjünk, akkor a propeller, és annak motorja már nincs a vízben, így az ellenállás csökken, és szabadabban lehet a hullámon menni, vagy pumpálni.
Hogyan tovább?
Ha visszatekintek erre az évre, hihetetlen eredmények állnak mögöttem. Az év elején csak akkor foiloztam, amikor begyengült a szél a jó twintipes ugrásokhoz, a landolásaim messze nem voltak magabiztosak. Nyár elején elhatároztam, hogy elmegyek Syltbe az első fordulóra, most pedig már az 5. helyen végeztem a világon.
Motivációból most bőven van. A multirotációs trükköket szeretném stabilan landolni, és a kisebb méretű Sonic 5-ökkel is kísérletezni fogok.
Hogy jövőre indulok-e a World Touron, még nem tudom, de ha igen, a pódium lesz a cél.
A jövő évi helyszíneket még nem tudjuk, de valószínű, hogy lesz olyan spot, ahol a kiteloopokat is gyakorolni kell majd foillal.