Deák Tomi a világ legjobbjai között!
Abu-Dhabiban rendezték meg a GKA Hydrofoil Big Air World Tour második fordulóját, ahol Tomi ismét Magyarországot képviselte, fantasztikus eredménnyel. A világ élvonalával versenyezve elképesztő ugrásokat mutatott be, és végül az 5. helyen zárt, amivel a TOP 6-ba került a világon! Ebben a cikkben Tomi beszámolóját olvashatjátok az eseményről, valamint a heat-jeinek videóit is összegyűjtöttük nektek.
Tanulság Syltből
Az első forduló Sylt-ben volt, ahol jellemzőek a változatos kondíciók. 2024-ben 40 csomós szélben versenyeztek a riderek, idén viszont csak 13-16 csomó fújt. Abu-Dhabiban szintén lightwindre lehetett számítani, így a Syltben működő taktikákat volt érdemes figyelni.
Az első futam győztese Hugo Wigglesworth volt, aki 15-ös ernyővel nyomta a versenyt. Stílusos boardoff-rotációs trükkjeinek végébe tornádószerű multirotációkat tett, gyönyörű landolásokkal fűszerezve. Egyes ugrásaira 9 feletti pontszámokat kapott. Nem volt kérdés: ezt kell erőltetni, ezt kell edzeni.
Felszerelés upgrade
Syltből hazatérve több újítást is eszközöltem a felszerelésemen. Egyrészt az ugrások előtti magasabb tempó eléréséhez egy még kisebb frontwingre váltottam (430 cm²). Másrészt fájt a fogam a szeptember közepén megjelenő Flysurfer Sonic 5-re.
A Flysurfer Team Riderek már Syltben is használták a prototípust, és látszott, hogy új dimenziót nyit a heliloopokban. Szerencsére Kómár Zoli közreműködésével a Flysurfer management a várólista elejére rakott a versenyre való tekintettel, így sikerült néhány értékes sessiont beletennem az ernyőbe már a verseny előtt.
F-One Escape 430
A Surfstationnek köszönhetően az új foil beszerzése könnyű volt. Ugyan itthon ilyen kis szárnnyal nemigen megy senki, így nem volt raktáron, de pár nap alatt elpostázták az F-One HQ-ból.
Az új cucc az előző, 530-as, 1 kg-os szárnyhoz képest 270 grammal könnyebb. A nagy teherkar miatt ez a kis különbség is nagyon érezhető: sokkal könnyebb, kevésbé terheli a bokát, könnyebb tartani boardoffoknál, és a landolások is kevésbé veszélyesek, bár nehezebbek.
A nagyobb sebesség elérése is könnyebb vele, és az ugrás előtti pillanatban könnyebb felélesedni. Pár session alatt meg is találtam a mast optimális pozícióját. Erre azért volt szükség, mert a kisebb szárny kevesebb felhajtóerőt termel, így a mast pozícióján is állítani kellett a deszkán.
Flysurfer Sonic 5
Sikerült több méretet is beszereznem a Sonic 5-ből, de elsősorban a 15-ös tesztelésére koncentráltam, mivel szinte biztos voltam benne, hogy Abu-Dhabiban is ezt fogom használni.
Amikor itthon edzettem, nem volt kimondottan lightwind, de egy session kivételével nem volt indokolt a 12-es méret használata.
Picit más az ernyő dinamikája: kisebb a bárerő, és egy fokkal nehezebb a jó landolás időzítése, viszont a heliloopokban hihetetlen. A 15-ös méretet egészen gyenge szélben is rá lehet állítani a fej feletti, liftet adó körmanőverre. Nem kell hozzá erős szél, magic gust vagy szerencse.
Három-négy napot tudtam tesztelni itthon az új ernyőt, és ez idő alatt meg is lett az eredménye: hangtime-ban és magasságban is simán vertem a Sonic4-es ugrásaimat. Ezeknél a nagy ugrásoknál már sikerült nekem is multirotációt beletenni a trükkök végébe – nem egyszer sikerült 15+ méteres dupla backroll one-footerbe még 4-5 extra rotációt is beletennem.
Elvárások
Mint említettem a korábbi beszámolóban, a sylti menettel tökéletesen elégedett voltam. Nem voltak különös elvárásaim a második fordulóval kapcsolatban, egyszerűen újra át akartam élni azt az érzést, amikor a heatben uralni kell a competition boxot.
Ahogy elkezdtem tesztelni a Sonic 5-öt, rögtön éreztem, hogy több potenciál van benne, és nem akarok ugyanolyan heatet összerakni, mint Syltben. Valami újat akartam. Az itthoni edzéseken is főleg új ugrásokat gyakoroltam, nem kifejezetten a heat plan-t, mert sokkal jobban érdekelt az új. Sőt még egy nappal a kiutazás előtt is Fűzfőn azt teszteltem, hogy különböző hosszúságú zsinórokkal, milyen érzések a heliloopok.
Ennek az lett az eredménye, hogy félig-meddig két game plan közé ragadtam. A Sonic 5-tel nem gyakoroltam annyit a sima landolásokat, mint Sylt előtt a Sonic 4-gyel. Szinte minden ugrást heliloopos landolással gyakoroltam, viszont a multirotációs trükkök landolásai még közel sem voltak 100%-osak, és boardoffokkal kombinálva még kevésbé voltak biztosak.
Egyértelműen rossz taktika volt ezeket a verseny előtt pár héttel elkezdeni megtanulni, de a hatalmas repülések és végtelen forgások egyszerűen függővé tettek. Mivel semmilyen nyomást nem éreztem a versennyel kapcsolatban, úgy voltam vele, hogy a végleges stratégiát majd a heat előtt, vagy akár közben határozom meg.
Abu-Dhabi
A helyszín és az időpont választása vitatott volt, mivel az Egyesült Arab Emírségekben a szezon később indul, így gyenge szélre lehetett számítani. A GKA azonban vélhetően nem tudott nemet mondani egy ilyen lehetőségre. Az arabok öt különböző versenyszámot rendeltek meg egy kilencnapos vízisport-fesztiválra, amelynek célja a Fahid Island népszerűsítése volt. A budget óriási volt.
A Fahid Island Abu-Dhabi egyik szigete, amelyen jelenleg csak a 2×5 sávos autópálya megy keresztül, az egész sivatagos, semmi nincs rajta. Nem közvetlenül a nyílt víz felé nyílik, de folyamatosan áramlik be a tenger felől a friss víz. A szél pedig hasonló, mint Yas Islandon, ami jelenleg a „hivatalos” kitesport Abu-Dhabiban.
A rendezvényre felhúztak egy Fahid Island Experience Center-t, ahol a már megtervezett ingatlanprojekteket maketten mutatták be. A szigeten hatalmas billboardok hirdették a sziget jövőképét: ez a hely a vízisport szerelmeseinek épül. A rendezvény központjába egy beach bart is felhúztak DJ pulttal, színpaddal, öltözőkkel, klímás felszerelés-tárolóval és zuhanyzókkal. Ez adott otthont a Hydrofoil Big Air, Kitesurf Freestyle, Wingfoil Slalom, E-Foil Race és WakeFoil World Tour állomásainak.
A magas budgetnek köszönhetően meghívott versenyzőként érkeztem a helyszínre. Ez azt jelentette, hogy a legtöbb költséget a GKA állta nekem. Jellemzően a TOP 3-6 versenyző szállását fedezik, de mivel Abu-Dhabiba az eljutás is drágább az átlagnál, most a TOP 12-nek állták a szállást, a teljes mezőnynek pedig az étkezést és a hotel-spot fuvarokat. Így biztosították, hogy színvonalas versenyt kapjanak a megrendelők.
A szállás a Yas Plaza Marina Hotelben volt. Kétszemélyes szobákban helyeztek el minket, a reggeli pedig a hotel all-you-can-eat éttermében volt. Én Borja Vellon-nal kaptam közös szobát. Kb. éjjel 11-re értem a szállásra, Borja már ott volt, ő reggel átvette a szobát. Mivel early check-int kért, nem tudtak neki kétágyas szobát adni, csak olyat, amiben franciaágy volt. Mivel pár nap múlva a Bea és Levi is érkezett, és akkor úgyis átköltöztünk saját szobába, nem foglalkoztunk vele. Azért érdekes meglepetés volt, amikor az egész napos út után beállítottam a szobába, és láttam, hogy nemcsak az ágy közös, hanem még a takaró is. Gondoltam magamban: holnap a VB-címért küzdünk, de ma este még a takaróért kell megvívni. Szerencsére az ágy elég széles volt, középen párnákból építettem egy falat, és sikerült külön takarót is kérnem.
Abu-Dhabiról még annyit: meleg van. Tényleg nagyon meleg. A légkondit még a szabadban is nyomják, például a beach-bar teraszán ülve áramlik oda a hűvösebb levegő. Ez a meleg a regenerációt eléggé megnehezíti. Esténként a hotelben jeget kértem, és jeges fürdőkkel tartottam magam fitten.
A meleg másik mellékhatása az, hogy a trapéz kidörzsöl. Vittem magammal shorty-t, de túl meleg van ahhoz, hogy felvegyem. A vízben is melegem van, és a parton a várakozásnál, készenlétnél is nagyon zavaró. Így maradt a boardshort, lycra kombó. Biztos voltam benne, hogy ki fogja a trapéz így dörzsölni az oldalam, hiszen nincs komolyabb védelem rajta. Gondolom mindenkivel ez történik, amikor 1 hétre elmegy a hideg neoprénes időből a melegbe, ahol nem kell neoprén. De ez a kidörzsölés is jobb mint a meleg. Elviselhető volt, de azért gondoltam megosztom a tapasztalást.
A kellemes az utazásban az volt, hogy most a feleségem és a fiam is kiutazott a versenyre, valamint több barátom is átjött meglátogatni Dubajból.
Sorsolás, célok
Egyértelműen az volt a célom, hogy bejussak a semi-finalba, vagyis a legjobb nyolc közé. A sorsolás ismertetése után ez reálisnak is tűnt. Ugyan Round 3-ban Finn Flügel-lel kerültem össze, aki eddig még legyőzhetetlennek tűnt számomra, de ha a másik két finn versenyzőt sikerül megelőznöm, akkor Finn-nel együtt az elődöntőbe kerülhetek.
Bemelegítés
Viszonylag last minute érkeztem, mivel az ingyenes szállás csak az első versenynap előtti naptól volt elérhető. Általában az első napon, amikor a regisztráció zajlik, még nincsenek futamok, de most a sűrű program miatt (az öt szakág okán) nem vesztegették az időt: amint fújt elég szél, már indultak is a menetek.
Szerencsés volt a sorsolás, mivel az utolsó futamban kerültem sorra, így nem kellett folyamatosan készenlétben lennem. Tudtam, hogy ha a férfi futamok elindulnak, akkor is lesz kb. két órám, mielőtt rám kerül a sor.
Ráadásul az első napot végül a lányok futamaival indították, így összességében két délután is tudtam edzeni, ami utólag nagyon jól jött. A szél a vártnál is gyengébb volt, így nem ártott a helyi kondíciókhoz egy kicsit hozzászokni. A kezdeti izgalmakat is sikerült pár fun sessionnel elűzni.
Mezőny
Az első és második forduló között pontosan két hónap telt el, nem sok idő, de hihetetlen, mennyit fejlődött a mezőny ezalatt.
Azt gondoltam, hogy előnyöm lesz, amiért már a Sonic 5-öt használom, de kiderült, hogy ezt minden rider elintézte magának. Lényegében mindenki 15-ös Sonic 5-tel ment, még Lorenzo és Leonardo Casati is, akik hivatalosan a Harlem Kite szponzoráltjai, tehát elvileg nem tehették volna meg.
Mindenki látta, hogy Hugo trükkjeit kell utánozni a legmagasabb pontszámért. Amint a szabadedzéseken a szél elérte a kb. 12-13 csomót, a teljes mezőny multiforgásos trükköket gyakorolt. Szerencsére a landolásokat még nem rakta össze mindenki 100%-osan, főleg ilyen gyenge szélben.
Az önbizalomra persze nem volt túl jó hatással, amikor láttam, mennyit fejlődött a mezőny mindössze két hónap alatt.
Elemzések
A verseny előtt Paulino Pereira, a GKA head judge-ja nyilatkozott arról, hogy mire érdemes figyelni a pontozásnál. Kiemelte a stílust, a stabil landolásokat, valamint azt, hogy az inverted forgások többet érnek, mint a flat spin-ek.
Mivel a lányok futamait végig tudtuk nézni, és az első férfi futamot is a saját menetünk előtt, sokat tudtunk elemezni. Ezt este Borjával a szálláson is folytattuk: a livestreamen nyugodtan visszanéztük mindent.
Teljesen helytálló volt Paulino álláspontja: valóban a szép stílust, az extended pozíciókat pontozták jól. Ráadásul arra is fény derült, hogy az AirStyle trükkcsaládból a one-footereket sokkal jobban pontozzák, mint a one-footer nélküli, de több forgást tartalmazó ugrásokat.
Ez némi változtatást jelentett a Syltben bemutatott műsoromhoz képest, ott inkább a frontroll-tornádót erőltettem, itt viszont inkább a szép one-footer rotációkra akartam rámenni.
1. versenynap – Round 3
Miután két nap eltelt a szélablakból, és a szél még a várakozásokat is alulmúlta, kezdett nőni az izgalom a GKA részéről, hiszen két női és egy férfi futamot sikerült csak lebonyolítani. A hydrofoil big air mellett a wingesek és a freestyle-osok is készenlétben álltak (utóbbit végül nem tudták megtartani).
Ennek eredményeként a harmadik napon az addigi leggyengébb előrejelzésben indították el a férfi futamokat. Itt tényleg 8-9 csomóban kellett versenyeznünk. Az előttem lévő menetekben láttam, hogy a ridereknek szinte pumpálniuk kellett a foilt, hogy megfelelő sebességet szerezzenek az ugrásokhoz.
Volt nálam 530-as szárny is, és felmerült, hogy visszacserélek 430-ról, de alapvetően utálom a last minute variálásokat. Szeretek harmóniába kerülni a felszereléssel, és az elmúlt időszakban végig a 430-assal edzettem. Így annak ellenére, hogy Hugo is az 530-at javasolta – mert ő 430-assal nagyon küzdött – én maradtam a 430-nál.
Ennek az lett az eredménye, hogy nem tudtam önfeledten kitozni a vízen. A krajcolás és az indulás is elég necces volt. Folyamatos koncentrációt igényelt, hogy a sequence riding során az ugrások bemutatására fenntartott 40 másodperces időablakban megfelelő sebességgel tudjak nekimenni a boxban az ugrásoknak. A live streamen ez a küzdelem talán nem látszik, de ott helyben komoly kognitív terhelést adott. Többször úgy kellett manővereznem, hogy jó pozícióba kerüljek, miközben nem láttam az óriás LED screent, amin a pontszámok és az ugrásokra fenntartott idő látszott.
A gyenge szél és kis szárny kombinációjának másik hátránya a küzdelmes landolások voltak. Hiába sikerült jó stílussal magasakat ugranom, a landolásoknál nehezen generáltam annyi húzóerőt az ernyővel, hogy azonnal szárnyon tudjak maradni. Ez minden versenyzőt érintett, és a bírók is észlelték, így valamivel megbocsátóbbak voltak a landolásoknál. Utólag, a felvételt visszanézve nem tűnik vészesnek, de ott helyben hosszú másodperceknek éreztem, mire az ernyő újra lendületbe hozott, és visszakerültem siklásba.
A heatben Finn Flügelre kevésbé figyeltem, szinte biztos voltam benne, hogy a 2. helyen kiemelt versenyző a maga 60 kilójával nálam jobban fog teljesíteni. Inkább a két finn versenyző közül Joni Sarolára koncentráltam, ő tűnt erősebbnek. Nagyon kiélezett verseny volt köztünk a továbbjutásért.
Nehézséget okozott, hogy ebben a heatben sárga mezben mentem, és a LED screenen a sárga háttéren a fehér betűk alig látszottak, így nem tudtam pontosan követni az összpontszámomat. Inkább Joni ugrásait figyeltem, és a saját ugrásaimra kapott pontokat próbáltam fejben összeadni. Végül a stabilabb, picit magasabb és stílusosabb ugrásaimnak köszönhetően sikerült Joni előtt végeznem a heatben.
Ezzel bejutottam a semi-finalbe. Hihetetlen eufória volt a továbbjutás, a parton a család várt és gratulált, jó érzés volt megosztani ezt a pillanatot.
Tíz perc szünet következett, leraktam az ernyőt, ittam egy kis vizet, és fejben már a következő menetre készültem. Ekkor azonban Juan Antonio Aragón, a race director összehívta a nyolc továbbjutót, és közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy a semi-finálékat elnapoljuk. Másnapra jobb szelet ígértek, és már közel volt a naplemente.
Nekem is jól jött a pihenés, örültem, hogy „bajnokként” fekhetek le aznap, és lelkesen várhatom a következő napot. Este naplemente körül még Levit oktattam kicsit a szélben, majd együtt visszanéztük a livestreamet. Újabb taktikai felfedezés nem volt, de jó érzés volt látni a saját futamomat.
2. versenynap – Semi final
Másnapra tényleg jobb szelet írtak, és úgy tűnt, hamarabb fordul irányba is. Ezen a napon én voltam az első futamban, így a korábbi kényelmes várakozásnak vége lett, folyamatosan készenlétben kellett lennem.
A notice boardon 15 percenként adnak frissítést, például: next call: 13:45, first possible start: 14:15. Néhány esetben viszont csak 15 perc van a bejelentés és az első lehetséges start között.
Várható volt, hogy a mi futamainkat hamarabb, a gyengébb szélben lövik el, hogy a nap hátralévő részében maradjon idő a többire is. Ezért átraktam az 530-as szárnyat, több előnyt éreztem benne, mint hátrányt.
A futamomban Leonardo Casati és az első helyen kiemelt Hugo Wigglesworth megközelíthetetlennek tűnt, így azt a célt tűztem ki, hogy Fryderyk Szczesny-t, a helyi ridert legyőzzem, és megszerezzem az 5. helyet.
Mivel az első futamban voltam, kevésbé nyugodt körülmények között kerültünk vízre. Nem lehetett tudni, mikor startolják el a heatet, így az ebéd időzítése is bizonytalanná vált. A menet előtt gyakorolni sem nagyon lehetett, mert jellemzően azért nem indították el a futamot, mert még nem volt elég szél.
Végül 14:30 körül jelezték, hogy 15 percen belül indul a verseny. Gyorsan vízre szálltam, és elvégeztem pár gyakorló ugrást. A kicsit erősebb szél és az 530-as szárny együtt jól működött. A szél épp a határon volt, néhány ugrásba bele tudtam tenni a multirotációkat, néhányba nem.
Nem tökéletes landolással, de két boardoff ugrásom elég magas pontszámot hozott, így hamar az emirátusi rider elé kerültem. A one-footer ugrásomba megpróbáltam beletenni a heliloopos multirotációt, de a szél nem volt elég erős hozzá. Mindkét takkon próbálkoztam, mert a gyengébb takkomon jobb sebességet lehetett összeszedni, de nem akarta kiadni egyiken sem. Így az ötödik ugrásnál a one-footert csak 3 forgással landoltam.
A hatodik ugrásomat arra használtam, hogy javítsak a pontszámomon, biztosítva a helyemet, ha Fryderyk landolna valami nagyot. Azt viszont nem láttam, hogy sokáig Leonardo Casati előtt voltam, a 2. hely is elérhető lett volna. Mivel Leonardo volt a sárga lycra-ban, az ő összesített pontjait nem láttam, és az ugrásait sem figyeltem, mert minden ugrás után a boxon kívül gyakoroltam a következőt.
Az utolsó ugrásom előtt, amikor már garantált volt a 3. hely a heatben, elmentem elég közel a screenhez, hogy megnézzem a többiek pontszámát. Ekkor láttam, hogy Leonardo alig van előttem. Az utolsó trükknél megpróbáltam a legjobb ugrásomat multirotációkkal, úgyahogy kiadta, sikerült egy plusz forgást beletennem, de a landolás nem volt teljesen tiszta. Javítottam a pontszámomon, de Leonardo elé már nem tudtam kerülni.
Ezzel 5. helyen végeztem a világbajnokság második állomásán Lorenzo Casatival holtversenyben.
Értékelés
Az előkelő hely megszerzése hatalmas öröm volt. Ha valaki a verseny előtt megkérdezi, örülnék-e egy 5. helynek, gondolkodás nélkül aláírom. Viszont rögtön megjelent az „éhség”, a vágy, hogy döntőbe kerüljek.
Folyton azon gondolkodtam, vajon ha hamarabb látom, hogy a 2. helyen állok, ad-e annyi önbizalmat, hogy végül Leonardo elé kerüljek? Ráadásul látva, hogy a másik semi-finalben Borjának sikerült Lorenzo-t legyőznie, még inkább megerősödött bennem: ezt akarom.
A verseny alatt Hugo-val elég jóban lettem, adott néhány tippet, együtt elemeztük a futamokat. Jól esett, hogy ő is megjegyezte: látta, milyen közel voltam Leonardohoz, és szerinte óriási magasságokat ugrok.
Összességében elégedett vagyok, sikerült a napi célt teljesíteni, és legközelebb magasabbra teszem a lécet. Érdekesség, hogy ezzel az 5. hellyel már a verseny pénzdíjából is részesültem: 1080 eurót fizetett a GKA az eredményemért.
További gyakorlás
A hydrofoil big air ezzel a szélablak harmadik napján véget ért. A további szeles napokon még tudtunk edzeni. Többször is kimentem Hugóval, hihetetlen motiváció és fejlődési lehetőség, ha az ember a világbajnokkal edz. Ezeken a napokon kicsit jobb szél volt, és elég jól sikerültek a multirotációs trükkök.
Egyéb programok
A kiteozáson kívül néhány egyéb programra is jutott idő Abu-Dhabiban. Egyik este kimentünk a Forma-1-es pályára biciklizni, ez egy ingyenes program. Levi, Bea, Hugo és én két kört tekertünk a kb. 5 kilométeres Yas Marina Circuiton. Ellátogattunk a Yas Water Worldbe, illetve egy modern art kiállításra is.
A beachre is kijártunk, sokszor ott ebédeltünk a ridereknek fenntartott all-you-can-eat büfében, és kipróbálhattuk az Foil Drive-ot is, ami egy olyan e-foil, aminél a propeller a mast felső részénél van, így amikor megszerezzük a kellő sebességet, hogy szárnya emelkedjünk, akkor a propeller, és annak motorja már nincs a vízben, így az ellenállás csökken, és szabadabban lehet a hullámon menni, vagy pumpálni.
Hogyan tovább?
Ha visszatekintek erre az évre, hihetetlen eredmények állnak mögöttem. Az év elején csak akkor foiloztam, amikor begyengült a szél a jó twintipes ugrásokhoz, a landolásaim messze nem voltak magabiztosak. Nyár elején elhatároztam, hogy elmegyek Syltbe az első fordulóra, most pedig már az 5. helyen végeztem a világon.
Motivációból most bőven van. A multirotációs trükköket szeretném stabilan landolni, és a kisebb méretű Sonic 5-ökkel is kísérletezni fogok.
Hogy jövőre indulok-e a World Touron, még nem tudom, de ha igen, a pódium lesz a cél.
A jövő évi helyszíneket még nem tudjuk, de valószínű, hogy lesz olyan spot, ahol a kiteloopokat is gyakorolni kell majd foillal.