Akit csak a legjobb ugrásaim érdekelnek, annak itt a videó. Lentebb pedig egy részletes beszámoló a felkészülésről és verseny kalandokról.
Felkészülés
A tavalyi Abu Dhabiban szerzett 5. hely után bőven volt motiváció a további versenyzéshez, edzéshez, progresszióhoz. Tavaly Hugo Wigglesworth és Finn Flügel egy szinttel feljebb volt mint a mezőny többi része, de a cél az volt, hogy egy dobogós helyet össze tudok szedni a következő évi tour-on.
Volt bőven edzéslehetőségem. Télen közel 2 hónapot töltöttünk Tenerifén. Összeszámolva, 27 napot edzettem ott. Ekkor már a Sonic 5-ös quiver-el edzettem, leginkább a 10-es Sonic5 volt használva, amibe nagyon beleszerettem. Hatalmas szállásokat tett lehetővé, a húsz méteres ugrások rendszeresek voltak, és technikailag is nagyjából ugyanazokat a trükköket raktam össze, mint amit a 15-össel a tavalyi VB-n. És sikerült a multi rotációkat is hozzáadnom a trükkökhöz, amiket az előző évben Hugot látva inspirálódtam.
Az igazán erős napokon a 8-as Duotone Evo D/Lab került elő, és elkezdtem a megaloop variációkat is edzeni. Mindösszesen egyetlen nap volt egyébként, amikor twintippel mentem be, mert annyira erősnek találtam a szelet, hogy féltem, hogy már sokallnék foillal. Végül egyébként ez is elfogadható lett volna foillal.
Január közepétől otthon voltuk, ott vártuk Zénó születését, és közben összesen 79 edzésnapot húztam be a sylti utazásunkig (ami szerintem közelíti Balázs Bá session countját ez idő alatt). Tavaly a Balatont említettem a progresszióm bölcsőjének, idén a Velencei-tavon a Surfcamping is nagyon sokat tett hozzá. Sokszor csak Gárdonyig mentünk Levivel ovi után. A közösség a Surfcampingben hihetetlen volt, jó volt látni, hogy egész gyereksereg szeret bele a kite-ozásba, és különböző trainer kite-okkal a parton gyakorolgat. Úgy érzem, hogy a vízszint kitartott a végsőkig, és amikor már túl alacsony lett foilhoz, akkor tudtunk mi is többet lejárni a Balatonra az újszülött Zénóval együtt. (Az egyik utolsó velencei-tavi sessionön valami keményet ütöttem a víz alatt, sokat köszönhetek a Surfdoctornak, aki SOS javította a szárnyat.)
Ennyi edzésnap eléréséhez a család teljes támogatása is szükséges volt. A kedvenc highlightunk, amin a mai napig nevetünk: Május elején, 2-3 héttel Zénó születése előtt egyik hétvégére csak a Fertő-tóra írtak jó szelet, így hát elindultunk péntek este Levivel, Beával, 37 hetes terhesen. Menet közben megaludtunk a Szigetközben, hogy másnap mehessen a training. A kocsiban így sincs túl sok hely aludni, de azért az F-One foilnak is összeszerelt állapotban bent kellett aludnia.
A quiverben még egy apró módosítást tettem, mivel éreztem, hogy idén szükség lesz megaloop variációk ugrására is a versenyen. Nagyobb hangsúlyt fektettem tehát az air style-on túl a radikálabb trükkökre is. Azt azonban megállapítottam, hogy a 10-es Sonicomat nagyon erős szélben is fogom, és itthon elég ritkák azok a szelek, ahol előkerül a 8-as Duotone Evo D/Lab. Így kitaláltam, hogy egy 9-es tube kite-ra még szükségem lehet, ami segít majd begyakorolni a kiteloop ugrásokat.
Végeztem egy kisebb tesztelést is itthon, azokat az ernyőket próbáltam ki, amelyekhez itthon hozzá tudtam férni. Egyrészt egy korábbi évi Duotone Rebel D/Lab-ot próbáltam ki, azonban ennek a gazdája 5 zsinórosra módosította a kiteot, ami szerintem értékelhetetlenné tette kiteloopok ugrásához ezt az ernyőt, így nem ez lett a befutó.
Teszteltem egy Ozone Vortex v2-t, amivel meglepően könnyen tudtam hatalmasakat ugrani. Komfortosak voltak vele a kiteloopok, de valahogy a landolásokat nem éreztem vele annyira, nem kapott el annyira jól az ernyő, nem vette el annyira jól a horizontális sebességet.
Egy Slingshot NXT V1-et is sikerült megtesztelnem ahol ugyan az overall feeling gyengébb volt, mint a legtöbb tesztelt ernyő esetében, de a megaloopok után annyira komfortosan veszi el a horizontális sebességet, ami nagyon lényeges, mert nagy sebességel foillal nem lehet jókat landolni. Végül erre esett a választás.
Ezen kívül még a Surfstation jóvoltából F-One ernyőket is tudtam tesztelni. Nekem a Banger annyira nem jött be, az is nagyon jól elvette a horizontális sebességet, de ott úgy érzem, hogy már túlzásba estek, és az ernyő overall feelingje nem volt nekem annyira komfortos. De kétség kívül, ha valaki simán csak az ugrás magasságra gyúr, akkor lehet, hogy ez az egyik legjobb választás.
A Brainchild-os Trigger legújabb változatának egy prototípusát is teszteltem. Azzal nagyon elégedett voltam. Nekem egy picit kevés az ernyő feedbackje, magasra emel, jók a loopjai, de a slingshotot számomra ehhez a szakághoz jobb választásnak tűnt.
Miután meglett ez a Slingshot NXT V1 májusban, utána már többször a közepes erős szelekben is nem a 10-es Sonicot erőltettem, hanem ezzel az ernyővel gyakoroltam. A legjobb trükk, amit talán belandoltam vele, az egy backroll rodeo dirtyloop volt.
Az abszolút elmondható, hogy az airstyleon túl a megalopos trükközést is megszerettem foil-lal.
Ha már edzésről és felszerelésről van szó, a teljesség igénye miatt megemlíteném, hogy egész évben az F-One Escape 430-as szárnyat használtam. Mellette pedig úgy készültem, hogy ha annyira lightwind lesz, mint tavaly Abu Dhabiban, ahol már a heliloopk sem adják ki, akkor az 530-assal lépek vízre. Az egyetlen módosítás az volt, hogy a F-One a mast és a fuselage csatlakozóját megváltoztatta. Ez egy sokkal robusztusabb csatlakozó. Állítólag a wingeseknél a szárny által okozott nagy teherkar miatt ugrásoknál többször eltört a csatlakozási ponton a fuselage. Nálam, hihetetlen erőhatások ellenére, sem tört el sosem. De ez egyértelműen egy robusztusabb megoldás, jobban bízok én is benne. Érdekesség, hogy Hugoval beszélgettem, és ő panaszkodik arra, hogy ez az új fuselage valamivel nagyobb átmérőjű, ezért lassabb a vízen. Ezért ő még mindig a régebbit használja. De való igaz, hogy ő már azok közül tört el néhányat.
Kipróbáltam egyébként egy 550-es F-One SK8-et is. Nekem az már zavaróan más volt, mint a 430-as Escape, és így, hogy alapvetően nem edzek a nagy szárnnyal sokat, úgy éreztem, hogy nem lenne komfortos egy versenyen egy ennyire más jellegű szárnnyal vízre szállni.
A másik újítás az volt, hogy a Thor Gym-es funkcionális edzés mellett még egy kite szimulátor felszerelésének engedélyezésében is segített edzőm Becher Kristof, amivel néhány airstyle trükköt tudtam jól kigyúrni, biztonságos körülmények között. (Ennek kivitelezésével picit megcsúsztunk, igazán hasznos a téli időszakban lett volna, amikor ritkán volt jó kiteos idő még vízen.)
A 2026-os GKA Hydrofoil Big Air World Tour
Idén is két állomásosra tervezték a Hydrofoil Big Air világbajnokságot. Az áprilisi első forduló, ami Abu Dhabiban lett volna, elmaradt a háború miatt, így csak a sylti helyszín maradt meg.
Az által, hogy egyállomásos lett a világbajnokság, és egyetlen eseményen való részvétellel egy világbajnoki cím behúzható, sokkal jobban felkeltette ez a szakág az érdeklődését a profi TwinTip Big Air mezőnynek is. Itt sokkal kisebb engagementtel szerezhetnek pódiumhelyezést, ami a szponzor szerződéseiknek elég jót tesz.
Az idei VB után készített Hugo Wigglesworth interjúból ki is derült, hogy ő is azt mondja, hogy ez a szakág 80 százalékban egyezik a TwinTip Big Airrel. Ugyanaz az ernyőkontroll szükséges; a forgások is azonosak, pusztán az elugrás és a landolás más.
Vélhetően emiatt, olyan nevek is érkeztek a helyszínre, mint Martin Koblischke. A listán volt Jücel Paralik is, aki végül, utolsó pillanatban, visszamondta a versenyzést. De több fiatal tehetség is részt vett, például Lesse Geisler volt számomra egy nagy meglepetés a tavalyi mezőnyhöz képest.
A tavalyi összesítettben 7. helyezésem után meghívott versenyzőként érkeztem a helyszínre, ami azt jelentette, hogy a GKA állta a szállásomat. Megosztva kaptam egy lakást egy másik riderrel. Illetve az elimination ladder-en is kiemelt helyről indulhattam (erről majd később).
Utazás
Idén is Tóth Gele kísérte el a versenyre. Már jó előre leegyeztettük, hogy mi a lehető legkorábbi időpont, amikor elindulunk, majd figyeltük az erőrejelzést, hogy a szél mikor válik Syltben edzésre alkalmassá, itthon pedig mikor áll el. Fontosnak tartottam, hogy verseny előtt a helyszínen is szerezzünk egy kis gyakorlatot.
Végül Bea születésnapját még itthon ünnepeltük, majd másnap, augusztus 21-én elindultunk Syltbe a 24-én induló verseny előtt. Így egy délutánt és egy teljes napot tudtunk edzéssel tölteni a hivatalos szélablak előtt.
Sylt érkezésünkkor pont olyan volt, mint ahogy könyvekben meg van írva. Az Északi-tenger partajain erős szél, eső és hatalmas hullámok vártak.
Az első két napot főleg 8-as ernyővel, kiteloop tréningezéssel töltöttem. A hatalmas hullámokhoz képest a Balaton szinte egy akváriumnak tűnt. A kemény kondíciók rengeteg energiát el is vettek, sok időt kellett regenerációval töltenem. A 2. edzésnapon Hugo is felbukkant, és ő is megjegyezte, hogy az onshore szélben, hatalmas mosógép méretű hullámokban még a bejutás is egy külön kihívás.
Eredetileg campingezést terveztem az első 2 napra. Ehelyett gyorsan inkább egy AirBnb-be ugrottunk, mert ilyen szélben és esőben úgy éreztem, hogy lehetetlen kipihenni ezeket a napokat a kocsiban töltött éjszakák során.
Elimination leadder, offshore szél, várakozás
Ezekre a világbajnokságokra 24 versenyző kerül be, azonban végül nem jött el minden nevezett a helyszínre, így az eredetileg tervezett dingle elimination helyett egy más ladder-t raktak össze, ahol az előző évben elért eredmények alapján a top 8 versenyzőt egyből a Round 3-ba tették, a többi rider pedig két körben versenyez, hogy a végén a 4 legjobb jusson tovább a Round 3-ba. Ez egy kellemes helyzet volt, mert a versenyablak elején egyáltalán nem voltak top kondíciók, főleg keleti szelek fújtak, ami Syltben, ezen a spoton offshore szélnek minősülnek és nagyon pöffösek. Várható volt hogy megpróbálják már elindítani ezekben a kondíciókban is a versenyt, de örültem hogy várhatóan nem az én heat-jeim lesznek ilyen kondíciókban.
Az első versenynapon egyébként egész gyenge volt ez az offshore szél, amit inkább mindenki csak a partról szemlélt, nem indították még el a versenyt. Végül Gele lebeszélte a szervezőkkel, hogy ha esetleg mi bemegyünk és megteszteljük a szelet akkor számíthatunk-e arra hogy kapunk mentést ha nem jól sikerül. Ennek látszólag nagyon örültek mert így valaki versenyen kívül megteszteli a kondíciókat. Én 15-ös ernyővel mentem be a lightwindben, egy kellemes sunset foilázt toltam, sőt néhány versenyre szánt trükköt is beadtam. A landolásokhoz azért nagyon kellett a 15-ös ernyő. Az olyan, hogy ha ledobnak a holdról akkor is elkap a nagy felülete miatt, de azért messze nem clean landingeket mutattam be, de ez talán elkerülte a race comittee figyelmét, mert így egyből zöld lámpát jeleztek a következő elfújó szeles napra. Gelével egyből arra gondoltunk, hogy jó ha elindítják a versenyt ilyen szélben, mert kevésbé jön majd ki a top ridereknek a technikai ügyessége, a pöffös szél miatt. Mi meg a Velencei-tavon is ugye a pöfföshöz szoktunk.
Másnap jóval erősebb szél volt, így inkább már a 10-es, 12-es ernyők kerültek elő. A turbulens szélben a landolások még nehezebbek voltak mint első nap a 15-össel. Két heatet tartottak meg. A mezőnynek összesen kb. 100 ugrásból mindössze 15 viszonylag egyszerű trükköt sikerült landolnia a nehéz kondíciók miatt. Ezt azért a szervezők is felismerték, és a versenyt nem folytatták, mert nem gondolták fair-nek (és ezekben a heat-ekben még senki nem esett ki). Mikor a napi futamok véget értek, a mezőny többi része, első sorban pont a kiemelt riderek is vízre szálltak, köztük én is, hogy megteszteljem a kondíciókat, hogyha esetleg a verseny mégis folytatódna a következő napi offshore szélben akkor tudjuk, hogy mire számíthatunk. Erre némi esély volt, mert a forecast gyakran változott, és ha a hét további részére is rossz kondíciókat jósolnak, akkor lehet érdemes menni tovább még a moslék szélben is. Ebben a szélben erősen letört az önbizalmam, mert én egyáltalán nem éreztem az ernyőt, nem tudtam jókat landolni a turbulens szélben, míg a top 4-5 rider, számomra hihetetlen módon, de itt is képesek voltak egész összetett trükkökből is jól lejönni.
A második erős offshore szeles nap reggelén végül elég egyértelmű volt, hogy nem tartanak futamokat majd, vagy legalábbis én biztosan nem fogok sorra kerülni a Round 3-ban, ahol a tét már nagy, így az is felmerült Gelével, hogy elmegyünk a sziget másik spotjára kicsit edzeni, ahol ez a szélirány már on-shore, azonban a kutatásból kiderült, hogy azokon a helyeken a vízmélység foilhoz nem volt elég jó. Twinttipet nem vittem, de talán jobb is volt, hogy így sok nap után végre egy teljes értékű pihenőnapot tudtam tartani. Azért ez egész várakozás elég idegőrlő volt. Távol a családtól, az Északi-tenger szeszélyes időjárásai között. Napokon keresztül vártuk, hogy „arénába léphessünk” a többi riderrel. Beával telefonon tartottam a kapcsolatot, elég jó motivációs beszédeket tartott. Így annak ellenére is, hogy láttam, hogy a mezőny mennyit fejlődött, és az is egyértelművé vált, hogy ha a korábbi években a Sonic ernyők számomra esetleg gyenge szélben még előnyt jelentettek, idén ez az előny már szertefoszlott mert mindenki más is szinte Flysurfer Sonic-okkal edzett, azért maradt még bennem szikra a továbbjutással kapcsolatban. Az előző évek livestreamjeit sokat elemzeztem, és kinéztem hogy a clean landing-re nagyon sok extra pontot adnak, így érdemes nekem erre fókuszálnom (egész évben erre fókuszáltam), és ez lehet végül az, amivel én tudok majd továbbjutni, ha a többi rider túlságoan a technikai nehézségre koncentrál.
Round 3 Heat 2
Round 3-ban három fős heatben versenytünk, ahol az első egyből a semi-finalba jut, a második és a harmadik pedig a Round 4-ba. Érdemes másodikként továbbjutni, mert akkor gyengébb ellenfelekkel kerül össze a Round 4-ben a versenyző. (Round 4-ből is még a semi-final-be lehet jutni)
Az én heat-emben Finn Flügel volt, aki egyértelműen legyőzhetetlen kategóriának számít. A 16 éves srác az F2 márka tulajdonosának fia. Jelenlegi freestyle világbajnok, twintip Big Airben is rendszeresen dobogón végez. Illetve több ifjúsági világbajnoki címe is van, és tavaly is 2. helyezést ért el a Hydrofoil VB-n.
A másik kihívó Lasse Geisler volt, akit láttam az edzésnapokon, hogy nagyon jó szinten van, de reméltem, hogy esetleg őt legyőzhetem.
Ezen a napon egyértelmű volt számomra, hogy a 15-ös Flysurfer Sonicommal tudom kihozni a maximumot magamból, és sikerült is egy nagyon jó heatet összeraknom. Négy forgásos backroll board offot sikerült szárnyra landolnom, ami talán a esemény highlightja volt számomra. De a dupla inverted frontroll board offomat, a három forgásos backroll rodeo-t is tiszta landolással adtam be.
Amit megállapítottam, hogy a bírók a tavalyihoz képest mást preferáltak, és másért adtak magasabb pontszámokat. A szárnyra landolásos ugrásos egy másik azonos, de kevesebb extra forgással végrehajtott, nem szárnyra landolt trükkömhöz képest mindössze 0.37 pontot javított (lásd az 1. és a 6. ugrásomat). Illetve az is feltűnt, hogy idén az invertált forgások helyett a különböző tic-tac variációk és az innovációnak számító boardmosis-ok voltak nagyobb előnyben, és ezeket a trükköket akkor is felértékelték, hogyha a landolás nem volt szép. Ebben a heatben egyéb következetesség hiányt is éreztem. Landoltam én is és Lasse Geisler is egy tripla backroll rodeo-t. Ő 1,2 ponttal többet kapott rá, pedig a landolás egyértelműen nálam sokkal szebb volt. Az egyetlen dolog ami így utólag nem megállapítható a livestreamen: lehetséges hogy az ő ugrása valamivel magasabb volt, mint az enyém (Lasse 1. ugrása, nálam a 4. ugrás).
Egyértelműen éreztem, hogy amiket az elmúlt 1 évben gyakoroltam, azokat tökéletesen sikerült beadnom. Gyakorlatilag 5 ugrás után azt sem tudtam hogy mi egyebet csináljak, mert a legjobb trükköket amiket kigondoltam egy ilyen szélerősséghez már landoltam is. Összességében azt látom hogy több kockázatot kell vállalnom majd a jövőben az edzéseken, jobban ki kell tolnom a limiteket, és nem kell ennyire az egyes trükkök tökéletesítésén dolgoznom.
Az is érezhető volt a versenyen, hogy aki igazán jó, az helyben tud alkalmazkodni bármilyen pontozáshoz. Néhány heat után világos lett, hogy idén mit díjaznak a bírók, aki ügyes, az egyből tud módosítani a tervén. Én inkább csak azt tudom jól végrehajtani, amit eredetileg megterveztem. Jó példa rá egyébként egy menet közben felfedezett kiskapu: Mivel gyenge szélben gyakorlatilag kötelező volt airstyle trükk family-t is ugrani, amibe a boardoff nem számít bele, ezért én a one-footereket edzettem. Na most helyszínen kiderült, hogy ha one-footerrel kezdesz, majd a trükk későbbi részében adsz be egy boardoff-ot, akkor az még airstlye-nak minősül, és jobb pontokat lehet elérni. (Tavaly is ezek a feltételek voltak, de akkor ez a kiskapu még nem került elő senkinél). Na én semmi hasonlót nem gyakoroltam, így ilyen jellegű trükköt nem is tudtam volna beadni. A legjobbak ezt szinte fejben összerakták a parton, a heatben meg már vígan landolták.
Volt még a tarsojomban egy trükk amire végül nem próbáltam rá. Egy elég veszélyes trükknek ítélem, de még szerintem az sem lett volna elég a 2. helyhez, Lasse egy picivel ügyesebb foilosnak bizonyult.
Round 4 Heat 1
A versenyablak 4.napja elég biztató volt, egész napra jó szelet írtak és a strapless szakágra érkezett versenyzők már kora reggel elkezdték a versenyzést és várható volt hogy az ő elimination leadderjük vége után a mi heat-jeinkre is sor kerül. Egész nap ment a találgatás, hogy hánykor ér véget az ő versenyük, és hogy milyen ernyővel lesz érdemes mennünk. A szélerő elég változékony volt, a Straplessnél is 9m-től 12m-ig előkerültek ernyők.
Itt most abban a szerencsétlen helyzetben voltam, hogy az én heatem volt az első kitefoilos heat a programban. Ez egy extra stresszt tesz a versenyre, hiszen folyamatosan készenlétben kell lenni, hogyha véget ér a strapless, akkor bármikor vízre tudjak szállni, mert bármikor elindulhat a heat (az időzítés pedig nem jól számolható, ezen a versenyen például a strapless mini-final sérülés miatt elmaradt, így 25-30 perccel rövidült a programjuk).
A másik nehézség ha az ember az első heat-be kerül, hogy nem lehet megtesztelni mások heatjének pontozását nézve, hogy a bírók az adott kondíciókban mit pontoznak jól. És ez ebben a szélkondíciókban kimondottan problémás volt, mert úgy mondják, hogy ezek borderline kondíciók voltak. Ami azt jelenti, hogy a szélerő már alkalmas volt kiteloopok húzására, de azért még nem annyira erős, hogy szupernagy megaloopok kerüljenek elő. Én még a 9es ernyővel enyhén alul voltam ernyőzve. Kérdés volt, hogy a kitelookokat fogják jobban pontozni a bírok, vagy továbbra is a magasabb, nagyobb airtime-ú, technikailag összetettebb airstyle trükköket.
A futam előtt rendesen végigteszteltem az ernyőket a kondíciókban. Mentem a 9es Slingshottal, a 10es Sonic-kal és a parton összeraktuk a 12es Sonic-ot is. A korábbi évek livestreamjéből és pontozásából nekem egyértelműen az derült ki, hogy ilyen szél erőben, egyértelműen a kiteloopozók kaptak magas pontszámot. De való igaz, hogy az airstyle trükkök korábbi években még nem voltak ennyire összetettek, és nem ennyire magasan ugrotta a mezőny őket.
Végül úgy döntöttem, hogy én a 9essel fogok bemenni, mert a gyakorláson az összes trükkömet végigre tudtam vele hajtani. Úgy voltunk vele, hogy ha nagyon gyorsan végigugrom sikeresen a trükkjeimet, akkor kijövök ernyőt cserélni és néhány airstyle trükköt is bemutatok (általában egy ernyőcsere esetén 1 ugrás kimarad, és még sosem hajtottam végre ilyet versenyen).
A heatben arra számítottam, hogy Martin Koblischke fog elsőként továbbjutni. Bíztam benne, hogy Joni Sarolát továbbra is le tudom győzni (Abu Dhabiban sikerült, és saját elmondása szerint ő inkább lightwindre specializálódott). Így Leonardo Casati-val versenyeztem a semi-finalbe jutásért. Ha belegondolok azért egy érdekes taktikai választás, hogy pont a aktuális TwinTip világbajnokot, a kiteloopozás királyát próbálom legyőzni kiteloopokkal. Viszont az elmúlt GKA versenyeken amiken részt vettem és ennek a versenynek is az első napján is lightwind kondíciók voltak, így talán egy picit makacs döntés eredményeképp, de mindenképpen szerettem volna egy ilyen rangos versenyen megaloop ugrásokat is átélni. Ezért a 9-essel mentem be.
A strapless döntő után volt egy 15-20 perces leállás, akkor a livesteam-ben még megkoronozzák a bajnokukat, aztán a live streamet le szokták állítani, és egy újat indítanak. Elvileg a technikai csapatnak is kell fél óra az átálláshoz. Most a livestream nem állt le és a technikai csapat is valószínűleg felgyorsult, mert a koronázás után egyből felkerült az AP zászló a foilhoz. Azaz várható volt, hogy 5 percen belül indul is a heat. Én ekkor egyébként teljesen készenlétben voltam. Össze volt rakva minden ernyő a parton, Gelével átbeszéltük a lehetőségeket, még a 12-es nek a bridlejeit igazgattuk, mert a párás levegőben jobban összegubancolódnak. Amikor felkerült az AP zászló, akkor még egyszer gyorsan ránéztünk a WhatsApp csoportra, ahol jöttek az updatek, de semmi új info nem volt a csoportban, mielőtt vízre szálltam. A hivatalos updatek egy faliújságon a judge tower mögött vannak, és erről szoktak fotót küldeni a WhatsApp-on, hogy elkerüljék, hogy mindenkinek ott kelljen állandóan monitoroznia a notice boardot. A faliújság, a beach, az equipment tent, a víz autómaták pedig egymástól elég messze voltak, nem kivitelezhető, hogy folyton up-to-date maradjon az ember, ezért is jó a WhatsApp csoport.
Sajnos az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a bírók kitalálták, hogy az eddigi formátumot, hogy 7 ugrásból a legjobb 3 trükk számít, megváltoztatják, és 9 ugrásból a legjobb 4 trükk számít. Így azonban négy különböző trükköt kellett ugrani, trükk kategóriánként pedig maximum kettőt. Azt nem tudom, hogy ezt mikor írták ki a notice board-ra. A WhatsAppon az update három perccel a heat vége (nem az eleje) előtt érkezett. Később a többieket is megkérdeztük, ők se tudták, hogy volt egy ilyen módosítás. Itt jön ki annak az előnye, hogy ha az ember nem az első heatbe kerül, mert akkor már nagyobb eséllyel tudja, hogy milyen módosított szabályok vannak érvényben az adott napon.
Nekem ez a 9-ből 4 trükk még jobban tetszik, mint a 7-ből 3. Itt még konzisztensebbnek kell lenni, és a variancia is jobban kijön. Egyedül az segített volna, ha gyorsabban landolom a trükkjeimet és soft ernyőre váltok, mert akkor az airstyle trükkök is előkerülnek (így kipipáltam volna mind a 4 ugrást). Az érdekesség az volt, hogy a többi rider egyébként pont ezt csinálta, vagy fordítva csinálta, hogy soft ernyővel kezdte és utána váltott tube ernyőre, így megkapták a négy érvényes pontszámot. Viszont elég nagy űr maradt egyből a heat után bennem, amikor rájöttem, hogy egy teljesen más játékot játszottam, esélyem sem volt 4 különböző trükkre, mert én 3-ra fókuszáltam, és azok sikeres végrehajtása után is inkább azok tökéletesítését szoktam megcélozni, minthogy új trick famility-ket hozzak be.
Ez az űr egyébként hamar elmúlt, mert azért felismertem, hogy Leonardo sokkal jobb szinten volt, mint én. Nem akartam fellebbezni, mert semmilyen scenario-ban nem tudtam volna legyőzni őt. Nem mondom, hogy életem legjobb heatjét raktam össze, a nagy hullámokban nem jöttek jól a landolások. Itt látszik azért a különbség, hogy én elsősorban a Balatonhoz szoktam (kisebb hullámook) és a fent említett több mint száz edzésnapból kb. csak 15-20 kis ernyős volt. Azért jó érzés volt, hogy a végén csak-csak be tudtam adni a trükkjeimet, sőt a versenyen a legnagyobb pontszámomat egy boogieloop additional rotation-el szereztem, szóval azért nem volt olyan rossz taktikai választás a 9es ernyő.
Általában mindig jól fejben tartom hogy hány trükköt ugrottam, miket landoltam és mit kéne még ugrani. Most viszont a 7. ugrásom után valamiért bent maradtam, úgy voltam vele, hogy ha van egy 8. ugrás akkor még ugranék egyet. Olyanra már volt példa korábban hogy a döntőben hagytak nyolc ugrást. Sőt az offshore-os napokon volt szó róla, hogy 10 ugrás kísérlet lesz, de mindig a 3 legjobb számított. Meglepetésemre a számláló újra a fekete színt mutatta és tudtam, hogy ugorhatok még egyet. Gondolkodás nélkül neki mentem a következő ugrásnak ami egyébként jól sikerült, a pontszámomat tovább növelte, de a bírók rosszul kategorizálták a trükköt, így a live scoring-ra nem került fel. Utólag szóltam a head judge-nak, aki arra hivatkozott, hogy 12h30m bíráskodás után már nagyon elfáradtak. Érdekes, hogy a 4-5 fős bírói testületből senki nem vette észre, hogy nem kiteloop-ot, hanem dirtyloopot húzok, a live stream kommentátor pedig pontosan ennyi idő figyelem után is meg tudta állapítani. (Azt hiszem utólag valamit átállított a score-okon, de már nem volt túl érdekelt ebben).
Később aztán még nagyobb meglepetést okozott, hogy még 9. ugráslehetőséget is kaptunk. Simán lett volna lehetőség még egy trick family-t kipipálni, de mint mondtam az eredményen nem változtatott volna.
A heatben volt Joni Sarola, akit Abu Dhabiban néhány tized ponttal le tudtam győzni. Itt viszont már jelentősen magasabb pontszámom volt. Ő még annyira sem tudott jól adaptálódni ezekhez a nehéz kondíciókhoz, mint én. Itt látom, hogy a sok edzés, az odafigyelés azért előrébb vitt, tavaly ilyenkor nem tudtam volna egy ilyen heatet se összerakni ezekben a kondíciókban. Viszont azt is látni kell, hogy ezek a kite zsenik (Leo, Martin), akik 16 éves korukra világbajnokká növik ki magukat egyszerűen egy olyan lépéselőnyben vannak, egy olyan plusz kite tudásuk van, amivel nagyon nehéz versenyezni. Tavaly még csak kóstolgatta Leonardo ezt a diszciplínát, és egyébként majdnem legyőztem őt Abu Dhabiban is a semi-finalben, mert akkor ő ugyan Sonic ernyővel ment, de éppen csak kezdték a Sonic-okat tesztelgetni Lorenzoval. Idénre viszont érezhető volt, hogy valamivel nagyobb fókuszt tettek erre, és az alap kite skilljeik mellett olyan hihetetlen szintre hozták föl magukat hydrofoil big air-ben, ami kérdéses, hogy számomra elérhető-e egyáltalán még valaha.
A másik észrevétel, amit kicsit a mindsetemen változtatnék. Itt most úgy tűnt, hogy a „most complete” ridereknek volt kifizetődő ez a VB. Azok akik overall minden trükköt gyakorolnak (loop és airstyle), a vízen játékosak, innovációkkal kísérleteznek. Így tudtak a gyorsan változó körülményekhez, változó bírói követelményekhez igazodni. Én úgy érzem, hogy inkább megterveztem 2 különböző heatet 2 különböző szélerőre egy évvel ezelőtt. Így az innovációnak nagy teret nem adtam, inkább azokat a trükköket gyakoroltam és tökéletesítettem, amikkel láttam, hogy tavaly jó pontszámot értek el a TOP 3-ba jutó riderek. Biztosan nekem is játékosabbnak kell, hogy legyek. Több dologgal kell, hogy kísérletezzek. Szerintem ez hosszú távon kifizetődő lesz.
Ami még ide tartozik, hogy a tenerifei „edzőtábor” után januárban úgy éreztem, hogy a 10-es Soniccal vagyok a legügyesebb. Aztán ugye késő tavasszal elkezdtem helyette 9-essel kiteloopokat gyakorolni, és a 10-es már sokkal ritkábban került elő, és így a verseny előtti hetekben realizáltam, hogy a 10-essel sokat felejtettem. A megaloop gyakorlásoknak ez volt az ára. Nem sajnálom, mert egyértelműen mondom, hogy engem ez most jobban érdekelt. Viszont pontszám maximalizálás szempontjából lehet, hogy nem a legjobb választás volt. Megint csak azt tudom mondani, hogy variálni kell, menni kell mindenféle felszereléssel, és nem szabad egy irányra szakosodni. Akkor megmarad a sokszínűség, ami mint mondtam, kifizetődő lesz később. (Idén a döntőben is az volt a jó taktika, hogy néhány loop ugrás és néhány hatalmas boardoff ugrás soft ernyővel).
Értékelés
Azzal nagyon elégedett vagyok, hogy sikerült egy 9. helyet behúznom. Elmondható, hogy egy világbajnokságon a TOP 10 foilos között végeztem a mezőnyben. Ahol olyan nevek versenyeztek, mint alább a listában látható. Sikerült előrébb végeznem több olyan ridernél is aki, korábban már dobogón is állt.
Az biztos, hogy maga a versenyzés sok energiát és figyelmet kíván. Köszönöm Beának, aki a három hónapos Zénóra vigyázott eközben otthon. A jövőben örülnék, hogyha inkább olyan lokációk lennének újra, mint Abu Dhabi, ahova ők is el tudnak majd kísérni.
Gele idén is kitett magáért. A legjobb caddy volt, akit el tudok képzelni. Jókat beszélgettünk az úton. Az út nagy részét ő vezette, és folyamatosan tájékoztatott az információkról, segített döntéseket hozni, elemzéseket készíteni. Folyamatosan készen állt a heatem közben is, ha kell segíteni, akkor tudjon. Az első heat közben egyébként még ki is jöttem hozzá a partra, és beszéltünk pár mondatot arról, hogy melyik trükkel érdemes folytatnom.
Az nagy élmény volt, hogy ennyi ideig együtt voltunk profi riderekkel, és sokat beszélettünk.
A versenyről való hazaérkezés után kevesebb mint 48 órával később külföldre költöztünk. Az ennek előkészítéséhez szükséges intézkedések lebonyolítása egy verseny ablak alatt azért nem a legkönnyebbek. Legközelebb majd próbálom, hogy a GKA vagy Levi iskola kezdése ne így időzítsen.
GKA értékelése
Szerintem a versenyt elég jól lehozta a GKA. A Race Director egy furcsa pali, de a döntéseivel egyetértettem. Nem volt egyszerű feladata ilyen trükkös időjárási körülmények között mind a két szakág férfi-női mezőnyeit lenyomni a változékony időjárás mellett. Mind ezt úgy, hogy a helyi rendezők nyomása folyamatosan rajta volt.
Én továbbra is úgy érzem, hogy a hydrofoil big air egy mostoha szakága lett a kitesurfnek. Ez a joker diszciplina, amit bármilyen lokációra el lehet adni, akár Abu Dhabiban a lightwindben, akár offshore szélben is lehet jó show-t kreálni. Szerintem megérdemelne ez a szakág legalább három állomást, három különböző kondíciót. Az se baj, ha az egyik hasonló ehhez, de mellette legyen egy egyértelműen erős szeles és legyen egy egyértelműen gyenge szeles. Így a végén a világbajnoki címet tényleg az nyerheti meg, aki mindegyik kondícióban ügyes.
Azt sajnálom, a TwinTip BigAir-ben használt Wind Games-es karórákat mi nem használtuk, hanem maradt a LED screen a live scoringhoz. Itt Syltben egy viszonylag kisebb LED panel van egyébként, nem a legszerencsésebb választás, nehéz látni az összpontszámokat.
Nekem az is meglepetés, hogy egy ekkora szabású eseményen a négy rideres heatekben nincsen négy különböző színű lycra. Az AEndorphin Kite Gamesen ezt a problémát már idén megugrottuk ennél jóval kevesebb budgetből.
Hogyan tovább?
Tavaly a verseny után is azt mondtam, hogy azt fogom edzeni, ami igazán tetszik. Azért is koncentráltam a kiteloopokra, mert tetszettek, és éreztem, hogy ebbe még valami új dolgot tudok tanulni.
Idén is inspirálódtam; a verseny előtti szeles napokon láttam Hugot 7-es Sonic-kal loopozgatni. Én eddig ezt az ernyőt csak TwinTip-el használtam, iszonyatosan erős szélben. A loopjai más technikát igényelnek, mint egy tube ernyővel. De hihetetlen ugrásokat láttam tőle, biztos, hogy fogok ezekkel is kicsit kísérletezgetni a közeljövőben.
A következő időszakban, új otthonunkban lesz lehetőségem nekem is nagyobb hullámokban, rendszeresebben erős szélben edzeni. Meglátjuk, hogy meddig tudom kihúzni a limitjeimet.
Az biztos, hogy ez a diszciplína is nagyon kemény lett, nagyon erős mezőny van. Úgy tűnik, hogy már a legjobb nyolc közé bejutás is egy nagy kihívás, de egyelőre megyek tovább töretlenül, mert így tudom a saját progressziómat a legmagasabb szintre vinni.