Race foil „karrierem” első igazán lightwind ernyője az F-One méltán híres pályaversenyzésre alkalmas, nagy szárnyviszonyú ernyője volt. Szerettem mert gyorsan mentem vele, gyenge szelekben is lehetett foilozni vele, és a manővereket könnyen lehetett tanulni.
Általánosságban az ernyőről
Az F-ONE-nak két RAM Air kite-ja van. A Halo és a Diablo. A Halo-ról egy másik cikkben írok, az a freeride soft ernyőjük. A Diablo kimondottan a pályaversenyzésre született. Ehhez egy nagy szárnyviszonyú ernyőt gyártottak, mellyel a teljesítményt tudják maximalizálni. Cél a tervezésnél az volt, hogy gyorsan menjünk minél élesebben. Az ernyő következő verziója (Diablo V5) licenszet is szerzett a Formula Kite Racing-hez, így a 2024-es olimpián használható lesz.
Az ilyen verseny ernyők, ugyan óriási liftet tudnak adni ugrás közben is, azonban ezek nem arra lettek tervezve. Jellemzően rövidebb zsinórokon szokták ezeket használni a versenyzők, ami az ugrási képességét csökkenti egy ernyőnek. Valamint erősebb ernyő manőverek esetén a nagy szárnyviszony miatt egyik, vagy mindkettő fülét könnyen csukja az ernyő, ami egy landolást teljesen tönkretehet. Azonban ha megtanuljuk jól kezelni az ernyőt, akkor 60 km/h feletti sebességeket is elérhetünk vele.
Benyomások az F-ONE Diablo-ról
A cikk írásakor 300 megtett kilométernél jártam ezzel az ernyővel, így sok tapasztalatot gyűjtöttem róla. 17m zsinórokon használtam, azonban az elképesztően hosszú bridle mellett ez alig volt észrevehető.
Sebesség
Az ernyővel 30 csomó körüli végsebességet sikerült elérnem, ami nagyon hasonló, mint a 15-ös Sonic-ommal. Talán egy még gyorsabb foilnál kijött volna egy apró különbség az erősebb szélnek köszönhetően.
Feeling, bár erő, emelő erő
Ami nagyon tetszett az ernyőben, hogy a bár erő egész nagy volt. Ha az ernyőt manőverezni kezdtem, akkor az egyik irányító zsinórral a profil felénél húzni kezdtem a fékeket, amihez már egész komoly erő kellett. Ez viszont nagyon jól jött, mert a méretéből adódóan tack forduló közbeni folyamatos „tartás” mellett még „kapaszkodni” is lehetett a bárba amikor éppen ügyetlenkedtem. Biztos a nagy méret is számít, de a fejem felett tartva sokkal nagyobb emelést éreztem, mint a többi ernyőmmel. Ez a manőverek közben segít, mert a súlyomból vesznek el, és a foilon az átlépéseknél kevésbé kormányzom félre a deszkát.
Fülcsukások
A nagy szárnyviszonynak a hátránya a fülcsukás volt. Az elején kimondottan sokszor fordult elő, hogy a túlságosan a szélablak szélére kormányzásnál az egyik fülét csukta az ernyő. De így 9-10 óra kiteozás után is előfordult, hogy egy erős ernyő manőver után nem elég finoman engedtem fel a bárt, ennek hatására pedig csukta a fülét az ernyő. Szerencsére nagy „befüződés” (amikor a szárny vége a bridle zisnórok közé bekad) nem volt, így ha a befűződött részben a nyomást növelni tudtam, akkor a szárny újra felvette az optimális formáját. Általában ha a menet közbeni alsó szárny volt becsukódva, azt jóval egyszerűbb volt eliminálni, csak az alsó oldalhoz tartozó irányító zsinórt kellett kicsit túlhúzni, majd miután kinyílt, óvatosan visszaengedni. Ha nem óvatosan engedjük el a zsinórt, akkor újra csukódhat, mert a nyomás hirtelen lecsökken.
A menetirány szerinti felső sarkot nehezebb volt menet közben nyitni, de ez sem volt lehetetlen. Csak itt húzás közben az ernyő túl gyorsan megindul felfelé, és ennek nehéz deszkából ellentartani, így a nyomás nem nő kellően nagy ütemben az ernyőben.
Ritkán volt, hogy mindkét fül csukódott, ekkor többnyire meg kellett állnom, és fej felett tartva az ernyőt, a két oldalsó zsinórt húzni, akár letolatni az ernyőt picit, míg újra kinyíltak a sarkok.
Összességében azért nem kell nagyon félni ezektől a fülcsukásoktól, mindet meg fogjátok tudni oldani vízen, maximum egy pályaversenyen a probléma megoldására fordíított idő miatt lemaradtok.
Széltartomány
Igazi lightwind gépezetről van szó. 90kg-os súlyom és a racefoil szárnyak miatt nem szoktam sűrűn az utolsók közt vízen maradni, azonban ezzel az ernyővel többször volt olyan sessionöm, hogy Sukorón a legtöbben be sem jöttek, néhányan pedig csak az öbölben próbálkoztak, azonban én bátran be mertem járni a nagy vizet a tavon, mert éreztem, hogy még egy gyengülést is ki tudok backelni az ernyővel.
Volt, hogy Sonic3 15m-el 17m zsinóron voltam bent egy egyenletes gyengülő szélben. Egyre kevésbé tudtam elindulni esések után még looppal is. Amikor már végleg éreztem, hogy legyengült a szél, akkor kimenekültem, hogy egy úszást elkerüljek. A parton felvettem a 18-as Diablot, és egyből éreztem, hogy ebben még bőven van erő, így egy újabb órát tudtam még csúszni.
A felső széltartományáról nem tudok egyértelmű dolgot mondani. Volt, hogy session közben ráerősödött, és éreztem, hogy jóval gyorsabb tempót tudok elérni és jobban ellen kell tartanom az ernyőnek, azonban a felső széltartományát nem értem el egyszer sem.
Amikor a fent említett eseteknél erősebb volt a szél, akkor általában olyan ráfújások, (porördögök) termikelszakadások voltak, hogy nem mertem bemenni a 18-assal, mert azért egy ekkora szárnnyal félő, hogy gyorsan jön a kontrollálatlan felső limit.
Ernyő vízről felvétele
Ha az ernyő leesett vízre, és nem történt különösebb beakadás, akkor könnyen feljött az ernyő. Belépő éllel lefelé is fel lehetett venni az ernyőt, mert ugyan nem olyan jól mint a Halo, de azért tud tolatni az ernyő, ha mindkét féket túlhúzzuk.
Ha a szél leállt egy rövid időre, vagy komolyabb beakadás miatt oda kellett úsznom az ernyőhöz és igazítani rajta, akkor azért már komolyabb gondban voltam, mert elég gyorsan telik vízzel az ernyő, és elég lassan tud kifojni.
Egyszer felhős időben egy 10 percre leállt a szél, mindenkinek leesett az ernyője, majd mikor erősödött, azért a freeride ernyők jóval hamarabb feljöttek. Nekem további 20-25 percet kellett küzdenem, míg kifojt az ernyőből az összes víz. Ez természetesen javítható több rutinnal.
Azt azért vegyük figyelembe, hogy egy race ernyő sem jön fel jól a vízről. Egyszerűen nem erre lettek optimalizálve hiszen egy versenyen ha valakinek leesik az ernyője, akkor már nem sok esélye lesz a győzelemre.
Összességében
Simán el tudnám képzelni, hogy egy ilyen ernyővel menjek a legkomolyabb versenyeken is, bár elhamarkodottan még nem akarok döntést hozni. Előbb tesztelni szeretném kisebb méretekben és más race ernyőket is, mint például a Flysurfer VMG2 és az Ozone R1. Előbbinél a teljesítményt nem ekkora szárnyviszonnyal érték el, hanem csökkentett bridle zsinórsorokkal, így lehet kedvezőbb, hogy kevésbé csuklya a fülét.
Szerintem kis rutinnal az itthoni, picit kaotikus szelekben is elég jókat lehet menni egy ilyen ernyővel.