Volt szerencsém kipróbálni az F-ONE felhasználóbarát soft ernyőjét, mely ideális lehet azoknak, akik most gondolkodnak, hogy áttérnek tube ernyőkről zárt légcellásra, mert sokszor irigykedve nézik a partról, ahogy naplementében, vagy egy gyengébb szélben a „zacskók” boldog tulajdonosai még csúsznak.
Általánosságban az ernyőről
Az F-ONE-nak két RAM Air kite-ja van. A Halo és a Diablo. A Diablo-ról egy másik cikkben írok, az a pályaversenyzésre tervezett ernyő. A Halo pedig egy olyan ernyő lett, ami a tube ernyők előnyeit és a softok előnyeit próbálja ötvözni. Leginkább a Flysurfer Soul, Ozone Hyperlink, Airwave Koala, de még a Kitetech Fly az a soft ernyő, ami hasonló kategóriájú, azonban árban, teljesítményben és az apró részletekben bőven van különbség köztük.
Első sorban én most race foilozás miatt keresem a tökéletes ernyő választást, azonban a közösen eltöltött néhány óra alatt egy széles körű benyomást sikerült az ernyőről szereznem. Saját képeket nem készítettem, mivel mostanában elég sok ernyőt teszteltem, sokszor session közben váltottam ernyőt és nem volt energiám még a fényképek készítésére is.
Benyomások az F-ONE Halo-ról
A 15m-es ernyőt sikerült 19 méteres zsinórokon tesztelnem egy Balatoni naplementés, kifújt 10-12 csomóban.
A parton kiterítettem az ernyőt, kb. háromnegyed szélben meghúztam a középső zsinórokat, az ernyő egyből töltődött és felemelkedett biztonságos magasságba. A kite közepén a nyomás egyből megvolt, azoban a profil szélei lassabban töltődtek fel, így kb. a szárny felének még szüksége volt további 15-20 másodperce, hogy felvegye végleges formáját. Megijedni nem kell, eszembe sem jutott, hogy letolatna, így Sóstón a halálosztó kerítésnél is simán fel merném venni. Rutinosabb soft-osok az ernyő apró kormányzásával ezt az időt tudják csökkenteni, azonban akkor sem lesz Forma-1-es kerékcsere idejű az ernyő feltöltődése. Cserébe viszont ha egyszer feltöltődött az ernyő, a formáját nagyon jól tartja. Itt jön az, hogy ötvözni tudták a soft és tube kiteok jó tulajdonságait, mivel az ernyő gyenge szélben is fent marad, de érzésre közelít a tube kiteok fordulékonyságához és játékosságához. A fülét egyáltalán nem csukogatja.
Az ernyő nagyon nagy stabilitásnak örvend soft kite körökben. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a teljesítményét visszább vették (például az alacsonyabb szárnyviszonynak köszönhetően), így az ernyő mélyebben repül a szélablakban mint sok másik hasonló hategóriájú soft ernyő. Ebben például a Kitetech-ekre hasonlít. Ez használat közben azt eredményezi, hogy
- 1-1.5 csomóval később indulni egy egyező méretű nagyobb teljesítményű soft ernyőnél,
- valamint a krajcolási képessége valamivel gyengébb.
Azonban a Halo-val nehezebb olyan kibát ejteni, ami miatt az ernyő leesne. Például biztosan nem fog túlságosan a szélablak szélére kirepülni, ott pedig leesni. A szélablakban való mélyebb repülés miatt a tube-os ernyőkkel végrehajtott trükkökre és manőverekre alkalmasabb:
- Ugrás csak akasztásból vagy akár kiakasztott ugrás
- Hullámon való csúszásnál az ernyő driftelése
- Valamint ugások utáni landolásnál hasonlóan kell kormányozni az ernyőt
Mivel én foilon használtam az ernyőt, ugrásokról nem tudok részletesen beszámolni. Az biztos, hogy létezik olyan soft amivel magasabbat lehet ugrani, de ezzel jóval nagyobb eséllyel fogod szépen landolni az ugrást, ha még csak most ismerkedsz ezzel a világgal.
Az ernyő felhasználó barátsága ott jött ki első sorban nálam, hogy a Flysurfer Sonic-omhoz képest (felső kategóriás freerace enyő) jóval lassabb tempót tudtam menni a Halo-val, viszont manőverek közben kevésbé büntetett, és a race jibe-ra igazából a Halo-val éreztem rá.
Race foilozásnál általában bukósisakban vagyok, hogy a nagy tempónál egy esetleges baleset ne legyen végzetes kimenetelű. Ez alkalommal azonban elfelejtettem felvenni a sisakom, erre az első magasságnyerő bodydragelés közben jöttem rá. Csúszás közben azonban egyáltalán nem éreztem, hogy hiányzona, mert nagyon kellemes tempóval, stabil ernyőmozgás mellett tudtam gyakorolni. Nem sokkal később átakasztottuk a Sonic-ot rám, azzal már egyből éreztem a sisak hiányát az agresszívabb tempó miatt.
Az ernyő másik különleges tulajdonsága az extra fordulékonysága. Ugyan 15m-es kitehoz szokatlanul széles bárral (60cm) használtam az ernyőt, de ennek és a minimálisan rövidített hátsó zsinóroknak köszönhetően simán lehetett negatív kanyarokat végezni az ernyővel. Neten lehet látni néhány videót, ahol szinte helyben helikoptereznek az ernyővel. Ezt például akkor használtam, amikor az ernyő éppen a szélablak bal szélén volt, mert korábban balra mentem, de a tack fordulót elhibáztam. A továbbiakban jobbra szerettem volna menni, így szinte helyben teljesen át tudtam fordítani az ernyőt (behúzott bár, és a jobb oldali zsinór húzása). Majd a bárt felengedve kellemes tempóval robogott át az ernyő a teljes erőzónán, és így már indulhattam is a starboard tackon. Ez később, haladó freestyle manővereket is megkönnyít, mert az ernyő húzását néhány pillanatra késleltetni tudjuk, így például a jibe közben 100%-ban a deszkára tudunk figyelni.
Erre gyenge szélben kell vigyázni, amikor az indulások már csak loopal oldhatók meg. Ha az ernyőt „túlhúzzuk”, akkor a negatív kanyar miatt nem „dolgozik” a teljes szárnyprofil, és nem ad elég húzóerőt. Itt azt tudjuk csinálni, hogy az ernyőt finomabb kormányzással loopoltatjuk meg, hogy több erőt adjon.
Összességében
Freeride és strapless freestyle foilozásra nagyon alkalmas ernyő. Egy méretű ernyővel is nagyon nagy széltartományt le lehet fedni. Ez igaz twintip esetén is, ott azonban javasolt a 19 méternél hosszabb zsinorókat használni, és még úgy sem igaz feltétlenül, hogy a 15-ös a leglightosabb szelekben húzni fog, viszont az ernyő nagy highend-jének köszönhetően erős szelekben is bőven el leszünk még vele.
Ha lett volna lehetőségem, akkor biztosan ezzel akartam volna megtanulni a racetack és racejibe manővereket, a Sonic picit erős kezdés volt tube-os múlt után. Mostani foilrace tudásomhoz viszont már ez az ernyő lassúnak bizonyult, de bármikor szívesen mennék vele egy nagyobb foil szárnyon egy gyengébb szélben.