Nagy teljesítményű, már inkább haladó soft ernyő, mely jó választás lehet nagy ugrásokhoz, gyenge szeles twintip, vagy foil sessionökhöz, akár az itthoni pöffös szélben is.
Általánosságban az ernyőről
A Flysurfernek 3 zártcellás softernyője van most gyártásban:
- Soul 2 – a felhasználóbarát Freeride, Big Air kite
- Sonic 3 – High Performance freeride, airstyle, freerace ernyő
- VMG 2 – Full race ernyő
Az Ozone-nál 3 hasonló kategóriájú ernyő van. A Sonic az Ozone Chrono-hoz hasonlít, azonban ez kicsit jobban el van tolva „high performance” irányba.
A Sonic tehát még nem egy race ernyő, így minden kezdő softos is fog tudni vele egy élvezhetőt csúszni, de talán a legnagyobb teljesítményű ernyő, ami rendelkezik ezzel a tulajdonsággal. Igazán jó tulajdonságait akkor hozza ki, ha gazdája megtanulja jól kezelni, akkor gyengébb szelekben lehet vele indulni szinte mint bármely más kite-tal, és nagyon nagy hangtimeot lehet elérni vele.
Benyomások a Flysurfer Sonic 3-ról
Én ennek az ernyőnek a 15m méretével kezdtem Race Foil karrieremet, majd egy 11m méretet is beszereztem, amikor megszerettem ezt a szakágat, és erősebb szelekben is szerettem volna gyakorolni. Első sorban race foilozásra használtam, de néha ugráltam is vele, így sok tapasztalatot tudok megosztani.
Nagy szelekben
Az ernyő nagy szelekben is jól fogható. Amikor rutinosabb lettem, akkor a 15-öst 110-es Moses Comet Masttal és 640-es Havoc szárnyakkal velencei pöffös 15-25 csomóban is fogtam rövidebb (15m) zsinórokon. A 11-essel pedig többször kifutó szélben is sóstón óriás hullámok közt el tudtam csúszni a fenti foilla, 17m zsinóron.
Néztem többször azokat, akik twintippel nyomják nagy szelekben. A 11-es meglehetősen jól működött, magasra emel, azonban a dinamikus landoláshoz meg kell szokni az ernyőt, nem olyan egyszerű irányítani, mint a Soul-t. Foillal az ugrálást nem erőltetem, de néha néha ugrom egyet, de nem éreztem rá egyből a soft landing technikára. Az igazán erős szelekben inkább Soul-t javasolnám a big air-hez, mint egy 11-esnél kisebb Sonic-ot, mert az agresszív pöffökben az ernyő belső nyomása nagyobb a Soul esetén, így az merev fog maradni.
Kis szelekben
A korábban említett foil szettel és magam 90 kg-jával Dubai-ban a nagyon egyenletes szélben 7.25 csomóban tudtam megindulni a 15m mérettel 20 méteres zsinórokon. (Volt egy szélmérő a spoton, az órámat és a historikus adatokat nézve tudtam ezt megállapítani.) Nagyobb méretekkel lehet még nyerni egy keveset, azonban ott a felső széltartomány már jobban romlik.
A 11m is működött többször naplementében, amikor gyengült a szél, de egy idő után átszoktattam magam arra, hogy akkor egyből cseréltem nagyobb ernyőre, így ezt nem tapasztaltam ki teljesen.
Vízről feljövés
Mint említettem, annak ellenére, hogy már szinte race ernyő teljesítménnyel rendelkezik (Spanyol nemzeti open foil bajnokságban 2020-as videón láttam használni Sonic 3-at egy középmezőnyösnél), mégis nagyon könnyen feljön a vízről.
A mérnökök nagyon eltalálták az ernyő belépő élénél lévő pálcikák méreteit. Ennek köszönhetően az ernyő a felöltő nyílásoknál megtartja a formáját, de a pálcikák mégsem rontják nagyon a teljesítményt.
2021 áprilisában egyszer Sonic 11m el Sóstóról egy nagyobb tripre elmentem. Alsóörnél az offshore szélben egy jibeot elhibáztam, rászaladtam az ernyőre, az pedig nagyon összegabalyodott a bridle zsinórokkal. 50 percet bogoztam az ernyőt a vízen, mivel más választásom nem volt (Sóstó pont 10 km-re volt). 5x le is kötöttem a bár egyik-másik zsinórját, hogy a Gordiuszi csomótól megszabaduljak. Ennyi idő alatt elhihetitek, hogy az ernyő rendesen megtelt vízzel. Szinte csak a belépő élnél maradtak kisebb nagyobb légbuborékok a pálcikáknak köszönhetően. A vízen az ernyőt szépen kiterítettem hátszélbe és az ernyő feljött a középső zsinórokat húzva 1-2 perc után.
Ehhez persze kell a rutin, hogy vízen ne gabalyodjunk még jobban bele a zsinórokba, de ledöbbentem én is, hogy végül folytatni tudtam a kiteozást és megspróoltam egy több órás úszást.
Sebesség, irányíthatóság
Az ernyő az erejét akkor adja le igazán, ha már van sebességünk. Emiatt nem olyan egyszerű jól kiteozni vele, mint a Soul-lal. Gyenge szeles indulásnál megfelelő ívű loopot kell húzni, igazán magas ugráshoz pedig nem elég elküldeni az ernyőt és behúzni a bárt, hanem a nagy siklási sebesség mellett óvatosan kell emelő pozícióba tenni az ernyőt, hogy az siklóernyő módjára emeljen az egekbe. Racefoilon középhaladó tudással a 15-össel 55 km/h max sebességet értem el, a 11-essel pedig 58 km/h-át.
Az ernyőt egyébként nem sokkal bonyolultabb irányítani mint egy Soul-t. Parton, a turbulenciók közt kell egy kicsit jobban figyelni, hogy húzzuk a bárt és ne essen a fejünkre az ernyő. A vízen azt fogjuk tapasztalni, hogy a szárnyban kisebb a nyomás mint egy Soulban, így könnyebben megtörik az ernyő péládul ha leesik a vízre az ernyő, vagy ha gyenge szélben túlságosan hagytuk kimenni a szélablak szélére. Azért messze nem úgy csuklya a füleit mint egy full race kite, szóval 1-2 óra gyakorlás után az esetleges fülcsukásokat gyorsan megtanuljuk kiküszöbölni.
Ezzel az ernyővel egy szörnyen pöffös Velencei-tavi északi szélben bátran nekivágtam foillal egy SportBeach – Wakeboard pálya – Dinnyés – SportBeach túrának. Tudtam, hogy a nádasok mögött ha le is esik az ernyő, könnyedén fel fogom venni azt. Nem kell féljek, hogy a pöffös kondíció miatt végül úsznom kell. Ezt egy race ernyővel nem biztos, hogy meg merem majd csinálni
Összességében
Én leginkább a freerace tulajdonságát használtam az ernyőnek. Nekem ez egy tökéletes középút a hibatűrés és sebesség között, valószínűleg legközelebb már full race ernyőm lesz, de sosem fogom elfelejteni a Sonic-os sessionjeimet. Rengetegszer jól jött, hogy könnyen fel tudtam venni a vízről, viszont nagy sebesség mellett tudtam gyakorolni a race manővereket.