Deák Tomi Magyarországot képviselte a GKA Hydrofoil Big Air World Tour első állomásán Sylt-ben. Szuper ugrásokat landolt, és nagy küzdelmet folytatott több világbajnok ellen is. Az ő beszámolóját olvashatjátok, és a heat-jeinek a live stream-es videóit is beszúrtuk. Illetve egy podcast is készült a témáról:
Az utolsó VB óta
Utoljára 2022 októberében vettem részt világbajnokságon. Akkor az IKA által szervezett Formula Race Kite World Championship-en voltam. Ez az olimpiai kvalifikációs évet megelőző utolsó nagy regatta volt. 2023 elején még nem voltam biztos benne, hogy nem folytatom a versenyzést, de aztán hosszabb mérlegelés után végül elengedtem a hydrofoil pályaversenyzést. A végső döntés akkor született, amikor a frissen vásárolt, bontatlan Flysurfer VMG2 ernyőim értéke elképesztően felmentek, mivel bebizonyosodott, hogy azzal az ernyővel lehet olimpiát nyerni, a Flysurfernél pedig készlethiány volt a nagy kereslet miatt.
Az ernyők eladása után a race-foilom megmaradt, később azzal döntöttem meg a Kenese-Keszthely gyorsasági rekordot. Viszont a lightwindes sessionök nagy részében ugrálni kezdtem a foillal és egy 15-ös Flysurfer Soul 2-vel.
Az erős szelekben pedig újra a twintip big air vonalat nyomtam. Sőt a felszerelés eladásából származó tőkét végre igazi big air kiteokra tudtam költeni. A race foilozásom előtt még az a korszak volt, amikor Janek Grzegorzewski kivételével mindenki, így én is, full C kiteokkal big-air-eztünk.
Azt kell, hogy mondjam hogy imádtam ezt az időszakot. Végre a tervezett úti célok nem versenyhelyszínek és edzőtáborok voltak, hanem valódi big air-re alkalmas helyszínek. Volt, hogy erős levantére Tarifára ugrottunk ki Nagy Geriékkel.
Telente pedig volt szerencsém több időt töltenem El Medanon, ahol néhány egyéb sportot is űztem, mert megszűnt a lézerfókusz ami egy versenyre való felkészüléshez kell. Erről a lazább időszakről született az alábbi videó is.
Ami a quivert illeti, első sorban az El Medanoban néha előforduló lightosabb napok miatt, de végül a Balatonon is must have-nek bizonyuló, játékosabb foil beszerzése történt meg. A közel 8 kg összsúlyú, 110 cm-es masttal ellátott racefoil helyett egy F-one Pocket Carbon deszkát és F-one Escape 530-as szárnyat vásároltam egy 85 cm-es carbon masttal. A cél az volt, hogy a felszerelés minél könnyebb legyen, hogy a sok rotációs trükköknél kevésbé húzza a teherkar a bokámat, a board-offoknál pedig könnyebben fogható legyen a deszka.
Hydrofoil határok feszegetése
Már 2024-ben is sokat mentem ezzel a szettel főleg nyáron a Balatonon. A gyengébb 10-15 csomós szeleket sokkal izgalmasabbá teszik, elérhetőek abban is a 10 méter körüli ugrások.
Az igazi fanatizmus 2025 elejére alakult ki, akkor már egy sonic4 12m és 15m ernyő is volt a felszereléseim közt. Szezon elején egyre többször mentem egész overpower-es kondíciókban ezekkel az ernyőkkel, főleg foillal. Magam is meglepődtem, hogy mekkorákat sikerült repülnöm a Velencei-tavon. GPS alapján volt egy 300 méteres, 30 másodperces ugrásom is.
Időközben pedig egyre jobban csiszolódtak a foilos ugrásaim, lassan mindent meg tudtam csinálni, amit twintippel. Általában sokkal magasabban végrehajtva őket. Sőt van néhány trükköm, amit hamarabb landoltam be foillal mint twintippel. Egész egyszerűen sokkal többször fúj foilra a szél itthon.
Nyár eleji motiváció, verseny szeretete
2024 nyarán láttam először, hogy a GKA már rendez több állomásos Hydrofoil Big Air World Tour-t. Belenéztem a live stream-be, láttam hogy elég esős kondíciók vannak, amit az IKA versenyhelyszíneken már nagyon megutáltam. Így nem is különösen érdekelt, örültem, hogy inkább családi programokat csinálunk helyette. De valószínűleg az incepció megtörtént, láttam, hogy a mezőny még nem sokkal jár előttem technikailag.
Végül egy évvel később 2025 nyár elején merült fel bennem először, hogy mi lenne ha elindulnék én is nyár végén a sylti állomáson. Alapból nagyon szeretem a versenyzést, már a kiteos karrierem elején beneveztem a Red Bull Coast 2 Coast-ra, ami szintén észak Németországban került megrendezésre. Azt követőben pedig amikor tudtam mentem a nemzetközi mezőnybe, hogy a legjobbaktól tanulhassak. Így jutottam el a GKA Air Games sorozatára is 2018-ban.
A nevezéshez egy videót küldtem a trükkjeimről a GKA-nak. Ugyan a videó régi volt, még gyengébb trükkök voltak rajta, de azokat elég jó magasságban hajtottam végre. A regisztráció jóváhagyása még legalább 1 hónapig nem történt meg, de kétség kívül jó motivációt adott a sessionökhöz. Kicsit úgy éreztem előtte, hogy platót értem, nagyjából ugyanazokat az ugrásokat csináltam. A verseny gondolata viszont kihozta belőlem a maxot, és idén egész sok új trükköt sikerült landolnom és a stílust is csiszolnom.
Taktikai elemzés (Sylt 2024), felszerelés
Mikor a regisztrációt jóváhagyták, alaposan átnéztem a 2024-es Hydrofoil Big Air World Tour állomásain készült live streamek felvételeit és sokat elemeztem a többi ridert és a jó taktikát. Úgy éreztem, hogy ha elindulok nem fogok kilógni a versenyből nagyon, sőt a Balatonon gyakran fújó gyengébb szelekben a nagyobb tapasztalat miatt egész jó trükköket tudok a többiekhez képest. Az erősebb szelekben, amikor a kiteloopok is előkerülnek, akkor talán jobban nyílik az olló a mezőny erősebb részéhez képest, viszont mivel a landolások sokat számítanak a pontozásban, úgy gondoltam, hogy nem must-have a kiteloopok erőltetése azokban a szelekben, amikor a 12-es sonicot még tudom fogni.
Felmerült egy 10-es Sonic4 beszerzése is, hogy ezt a határt még jobban ki lehessen tolni, de a Sonic5 érkezése és a Sonic4 népszerűsége miatt az már out-of-stock volt.
Végső döntés, betegség, video session
Megfogadtam, hogy esős időben nem megyek ki a versenyre, annyira nem fontos nekem, és mindenképpen jól akarom érezni magam, és egy campingezéssel töltött versenyhét nem biztos, hogy széles mosolyt hagyott volna az arcomon, ha közben zuhog az eső. A versenyhez közeledve látszott, hogy egész jó idő lesz a Dán határnál lévő szigeten annak ellenére, hogy az időjárás az Észak-atlanti ciklonok miatt nagyon változékony tud ott lenni.
A problémát az okozta, hogy a versenyhét előtt 10 nappal 1 napra belázasodtam, ami ugyan hamar elmúlt, de a következő héten még nagyon fáradékony voltam és a nyugalmi pulzusom is magas volt. Emiatt a sportot nem is erőltettem. Egy jó vasárnapi balatoni frontban még egy kis kamerás session-t is szerveztünk, hogy meg tudjam az új trükkjeimet nézni felvételen, hátha még valamire ráérzek azoknak köszönhetően. Viszont 15 perc után le is fújtam, nem éreztem az erőt magamban (ezek a felvételek láthatók az összefoglaló videó elején).
Indulás és útitárs
A verseny első lehetséges napja augusztus 26 (kedd) volt. Azt megelőző szombaton még kiteoztam egyet a jó szélben, de csak lazábban twintipeztem, nem éreztem még a foilozást magamban a betegség után. Másnap reggel viszont éreztem, hogy valami szólít, és Bea is biztatott, hogy menjek.
Tóth Gellértet (Zamári Vízisport Bázis) kértem meg, hogy kísérjen el a versenyre. Tudtam, hogy őt érdekelheti az ilyesmi, ő is nagy fanatikus, többször nyomtunk már reggel 6-kor sessiont együtt Fenyvesen, és ő is most fog elkezdeni ugrálni foillal.
Így végül vasárnap felkerekedtünk Fonyódról, felvettük Gelét Zamárdiban, bepakoltuk az autót campingezéhez, és délután 3-kor elindultunk Sylt-be. Az indulás kicsit későinek tűnhet, de biztos vagyok benne, hogy ez volt a jó döntés, előtte még nem álltam rá készen, erőltetni pedig nem akartam.
Érkezés vonattal, pont mint 10 éve
Este 10-ig vezettünk felválta, akkor a Cseh-Német határ közelében aludtunk egy erdő mellett a kocsiban. Éjszaka csak 8 fok volt, reggel a tehenek lehellete is látszott. A hideg ellenére egész pihentető volt az alvásom.
Másnap korai ébredés után pedig lenyomtuk a hátralevő 8 órás autóutat Niebüll-ig, ahonnan vonat vitt át minket autóstul Sylt szigetére.
Az érkezés nekem egész emocionális volt, mert 10 évvel ezelőtt a Red Bull Coast 2 Coast helyszínére, Fehmarn-ra is vonattal érkeztem, csak az személyvonat volt. 10 éve sátraztam, és néztem, hogy a németek milyen kényelmes camper van-ekkel jöttek. Akkor még csak álmodtam erről, de nagyon jó érzés volt, hogy most a saját camperemmel érkezhetek én is a szigetre.
Welcome session
Ugyan az indulás késeinek tűnhet, azonban felkészült voltam, és menet közben ki tudtam számolni, hogy ha elérjük a 15:35-kor induló vonatot, akkor beleférhet:
- egy esti session,
- az equipment tent-be való kipakolás,
- és a camping elfoglalása.
Így teljes nyugodtsággal tudunk lefeküdni, és ha kedden már lenne futam, akkor sikerülne kipihenni magunkat.
Hála Gelének, aki a közel 1400 km-es út nagyrészét levezette, ami miatt sokkal pihentebben tudtam érkezni, elértük a vonatot, kidobáltuk a cuccokat a sátorba, és még az esti szélben nyomtunk egy kellemes átmozgató session-t, ahol a helyet is kicsit meg tudtam szokni. Miközben már fél szemmel azt lestem, hogy a Casati fivérek (Lorenzo és Leonardo) milyen trükket újítottak a versenyre.
Foil javítás
Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a high-tide miatt nem látszódott egy hullámtörő, így amikor jöttem ki Leonardo Casatit követve, tőle mindössze csak 20 méterrel odébb mentem, én viszont elcsaptam a kőrakást a foillal, ami egy közepes sebet ejtett a szárny belépő részén.
Ezzel a nyugodt estét sikerült elrontani. Boltok már nem voltak nyitva, így a Mio Boards tulajdonosa tudott nekünk segíteni Solaris-sal (UV-ban kötő epoxy gyantával). Reménykedtünk, hogy a másnap reggel napos lesz, és a sérülést ki tudjuk javítani még a verseny kezdete előtt.
Gyors utánaolvasás és a racefoilos csiszolós tapasztalatok után, délelőtt sikerült visszanyernünk a szárny eredeti formáját.
Szállás, napi rutin
Egy rövid kitérőt tennék, hogy hol laktunk, mit ettünk.
Campingezéssel számoltam, a Carro Amarillo-nak nyitható a teteje, Gele aludt fent, én lent. Volt egy foglalásom egy közeli camping-be, mivel a race notice-ben nem szerepelt semmilyen elkerített parkoló. Terv szerint a camping-ből jártunk volna ki biciklivel a beach-re. A felszerelést pedig nem kellett volna szállítani, hiszen az egy helyszíni sátorban volt. Viszont a verseny helyszínén mégis volt egy elkerített parkoló, ahol a média csapat több tagja és néhány versenyző is campingezett kisebb nagyobb lakóautókban. Sőt volt egy melegvizes zuhanyzó is pár perc sétára. Mivel reggelit, ebédet, és vacsorát biztosítottak a verseny szervezői a ridereknek és extra összegért a caddy-nek is, végül úgy döntöttünk, hogy mi is a parkolóban szállunk meg, az autót pedig tényleg csak alvásra kell használjuk.
A szervezők által biztosított ennivaló pedig kellően változatos volt ahhoz, hogy végig arra támaszkodva oldjam meg a táplálkozást. Azon kívül csak néhány kiegészítőt fogyasztottam, amivel Bea látott el:
- kollagén
- kenderfehérje
- elektrolitok
Registration day, Warmup session, Sonic 5
Kedd délelőtt regisztráció volt és egy nagyobb riders meeting, ahol még pár tudnivalót ismertettek. Délután volt némi szél. Gele meteo elemzései azt mondták, hogy 1-kor van a csúcsa az aznapi szélnek. Mivel akkor még nem indították el a versenyt, így végül én bementem edzeni. A 15-össel kisebbeket tudtam ugrani, jó volt még egy kicsit szokni a helyi kondíciókat, az erős áramlatot, és megbizonyosodni arról, hogy a foil hibátlanul működik.
Rajtam kívül még a parton eregettek néhányan ernyőt. A Flysurfer Pro Team Rider-ei már Sonic5-ös prototípusokkal érkeztek. Egyértelmű volt, hogy a mezőny nagyrésze felfedezte ugyanazt amit én. Még a tube ernyőket gyártó cégek riderei is foil kiteokkal készültek az esetleges gyengébb szeles napokra.
A warmup session azért adott egy magabiztosságot, örültem, hogy nekem sikerült aznap is a helyszíni tapasztalataimat növelni. A mezőnyből többen is hétfő délután érkeztek, de nem mindenki adaptálódott a helyhez egyből, így éreztem némi előnyt azzal, hogy már 2 próba session-t is beadtam.
Este még a környéken bicikliztünk egy lazát, aztán jót pihentünk.
Versenynap
Szerdára jobb szelet jósoltak, kb. 12-16 csomót. Biztos voltam, hogy legalább néhány futamot ellőnek, mivel vasárnapig nem csak a Hydrofoil Big Air dingle elimination-jét kell lefuttatni, hanem a strapless world tour állomás is itt volt, emiatt fontos, hogy a verseny első körei minél hamarabb lemenjenek. Illetve már kedden is komoly néző tömeg gyűlt össze a parton, szerdára pedig várható volt, hogy ez csak fokozódik, az augusztus végéhez képes kimondottan jó sylti időben.
A versenyen a heat-ekben sequence riding van. Ami azt jelenti, hogy felváltva kell 7-7 ugrást végrehajtani a heat-ben lévő 2-4 ridernek. Azokból pedig a legjobb 3 ugrás számít. Az idei újítás az volt, hogy egy led fal volt a judge tower-ön, és futam közben láttuk, hogy mennyi idő áll még rendelkezésre a körünkből (mindenkinek 40 másodperce volt minden körben, hogy bemutassa az ugrását). Ezen kívül pedig láttuk az utolsó ugrásunkra kapott pontszámot, valamint ha a parthoz közelebb mentünk, akkor még az összepontszám is látható volt.
Lorenzo Casati ellen
A sorsolás elég szerencsétlenül jött ki nekem, egyből a Round 1-ban megkaptam Lorenzo Casati-t, a 2022-es King of the Air bajnokot, aki 2024-ben is szinte minden versenyen dominált.
Ettől egyébként különösen nem izgultam, úgy voltam vele, hogy vesztenivalóm nincs, a célom az volt, hogy a megálmodott heat-et sikerüljön a legjobb minőségben végrehajtanom.
A versenyen trükk kategóriák vannak, egy kategóriából pedig maximum 2 különböző trükköt lehet választani, amik egymásnak nem evolúciói. Ezekben a kondíciókban a jó taktika 2 boardoff variáció és egy multirotációs trükk volt. Az én tervem, amit elérhetőnek érztem:
- Dupla inverted backroll boardoff
- Dupla inverted frontroll boardoff
- Frontroll tornádó (5 forgás)
A statom alapján pedig legalább az egyiket szárnyra landolással sikerül beadni.
A heat előtt fókuszáltságot éreztem, és vizualizáltam a trükkjeimet. Enyhe izgalmat az okozott, hogy a kipakolásnál volt egy kisebb gubancunk a parton található elszáradt vízinyövények miatt (beakadtak a bridle-be). Szerencsére sikerült a heatem kezdete előtt kb. 10 perccel vízreszállni. Pár gyakorló ugrást végrehajtani. A zászlóknak és a LED falnak köszönhetően pedig pontosan tudtam, hogy mikor ürül ki a versenyterület az előző heat ridereitől, és mikor indul el a 2 perces visszaszámlálás a heat kezdete előtt.
Egy pillanat alatt felkrajcoltam a kijelölt ugrózónába, amit többször bejártam a hátralevő 2 percben. Mellettem egy az élő közvetítésen használt drón is megjelent. Éreztem, hogy eljött a pillanat, amire vártam. 7 ugrás kísérlet, 3 legjobb trükk. Menni fog-e amit a Balatonon gyakoroltam?
Bombasztikusan indult a heat, a legstabilabb és egyben legtöbb pontszámot érő ugrásommal kezdtem, a dupla inverted backroll boardoffal. Magasan és stílusosan sikerült beadnom egy jó landolással. A trükk 5,07 pontot ért, ami az egész nap során egy kimagaslóan jó ugrásnak számított. Lorenzo első ugrása csak 4,5 pontot ért.
Másodikra a frontroll tornadonak mentem neki. Ezt az ugrást jobbra csinálom, így a judge tower irányába száguldottam. Láttam az órán, hogy még van 8 másodpercem, így még egy kis sebességet gyűjtöttem, hogy a következő hullámra max sebességgel menjek rá. Az ugrás időben sikerült, Gele is látta, hogy az elugrás után még volt 1 másodperc az időből. Az elugrás pillanata számít, nem a landolás. Sajnos a led fal nem volt teljesen szinkronban a bírók által nézett órával, ami a live stream-re is felkerült, így az ugrást timeout-nak írták. Én csak annyit láttam a led falon, hogy 0 pontos volt. Azt hittem, hogy crash-nek írták, mert landolás után 20 métert még siklottam, aztán megálltam, nem akartam a fordulóba belemenni úgy, hogy 5 tekeredés volt a báromon. Azt gondoltam, hogy lehet azért lett crash mert ott megálltam.
Sajnos ez nem segített a heat későbbi részében. 3. ugrási kísérletemnél a dupla inverted frontroll boardoff-ot próbáltam, de crasheltem. Ez a két 0 pontos ugrás sokat rontott az önbizalmamból, így egy biztos ugrást tettem le, egy egyszerűbb dupla inverted frontroll-t, amire nem is kaptam csak 1.73 pontot, a landolás sem volt igazán tiszta.
Ezt követően sikerült a dupla inverted frontroll boardoff kombót beadnom, de boardoff során nem volt igazán szép a tartásom, így ez is csak egy 3 pontos ugrás volt.
Ezen a ponton 5 ugrási kísérleten voltam túl és 2 boardoff variációt és egy szimpla forgásos ugrást sikerült felraknom a táblára. Jobb esetben, ha nincs a timeout, ezen a ponton már a tornádó is landolva lett volna valami magasabb pontszámmal és jöhet a kedvenc részem, amikor már csak javítani kell az ugrásokat. És még 3 ugrási kísérletem lett volna, hiszen a sikeres tornádó után nem lett volna szükség a dupla inverted frontroll-ra.
Ehelyett jött a taktikai döntés, hogy melyik ugráson javítsak. Úgy gondoltam, hogy a tornádóval tudok többet javítani, így azt választottam. Sajnos a nyomás alatt elsőre elhibáztam. Viszont az utolsó ugrási kísérletnél sikerült szárnyra leraknom, ami szép pontszámot is ért (4,07).
Ezzel 12,14 pontot szereztem, ami Round 1-ben a 8. legmagasabb pontszám volt. 2 ridertől is csak 2 századra voltam. Viszont Lorenzo a heatben 13,70 pontot tudott összeszedni, így a világbajnok került ki győztesen. Arra kimondottan büszke voltam, hogy a heat-ben a legmagasabb pontszámú ugrás az enyém volt.
Rövid szünet
A 24 rideres dingle eliminintation laddernek az a lényege, hogy akik a round 1-ben nyernek, egyből a round 3-ba kerülnek. A vesztesek pedig a round 2-ben küzdenek, hogy szintén a round 3-ba jussanak. Mivel nem volt teljes a létszám, így a round 2 négy fős heatjeiben csak 2-en voltunk, a továbbjutás pedig így garantált volt, ezért a reggeli riders meetingen a riderek ellenállása ellenére is úgy döntöttek, hogy a round 2-t törlik, mindenkit továbbjuttatnak automatikusan, a heat-ben elért helyezést pedig a korábbi évek eredményeivel megszerzett ranking alapján határozzák meg. Akiknek még nincs rankingje, azoknak pedig sorsoltak egyet. Sajnos ez nem kedvezett nekem, mert ugyan egy nálam kevesebb pontszámot elérő riderrel kerültem össze a round 2-ben, neki sorsoltak jobb ranking-et, így round 3-ba úgy mentünk tovább mintha ő nyert volna.
A szél kicsit begyengült 1 óra körül, így volt egy kb. 2 órás szünet amiben tudtunk kicsit pihenni, az energiát feltölteni. A live stream-en vissza tudtam nézni az első Heat-emet, megállapítottam, hogy mire kell figyeljek:
- legalább 5 másodperccel az idő lejárta előtt ugorjak el, hogy ne legyen timeout,
- és a dupla inverted frontroll boardoffnál jobban nyújtsam a lábam a boardoffnál.
Éreztem a flow-t, tudtam, hogy jó taktikán vagyok, nem zökkentett ki a rövid szünet, így lelkesen vártam a következő kört. Ami végül 3 óra felé el is kezdődött, a szél valamivel erősebben is fújt mint az első körben.
Round 3
Sajnos a fent említett sorsolás miatt Round 3 Heat 4-jébe kerültem, ahol a továbbjutás a legnehezebbnek bizonyult. Íme a riderek:
- Az első helyen kiemelt (tavalyi 2. helyezett) Alex Soto
- Red Bull atléta Flinn Flügel, aki az első körben is elképesztően dominált
- Borja Vellon, Flysurfer Team Rider, aki saját elmondása szerint már 2016 óta csak foilozik
Alex az erősebb szelekre specializálódott, abban bíztam, hogy gyengébb szélben tudom őt fogni. Illetve ha Borja-nak egy rosszabb menete jön össze, én pedig hozom a maxot amit tudok, akkor lehet nagyon szoros, hogy esetleg az semi-final-be jussak.
Már az előző heat időtartama alatt végig vízen voltam, átismételtem az ugrásokat, és pár rodeo kísérletet is csináltam. Gele a partról jelezte nekem, hogy pontosan hol tart az előző heat, bár folyamatosan a LED panel-t néztem én is. Amikor elindult a 2 perces visszaszámlálás, akkor ismét pillanat alatt a box-ban voltam, ahol a fókuszáltság legmagasabb fokára sikerült kapcsolnom.
Ahogy megszólalt a kürt már gyorsítottam is, és elküldtem a „szokásos” heat kezdő ugrásomat. A stílus és magasság megvolt, a landolás nem volt annyira tiszta mint az első körben, ez a pontszámon is érezhető volt (4,37). Viszont kellően jó volt ahhoz, hogy menjek tovább, tegyek fel az eredményjelzőre 3 korrekt pontszámot.
Az első ugrást a többi rider is elég jól landolta, így egyből 4. helyre csúsztam, a nyomást viszont egyáltalán nem éreztem.
Az előző körben a frontroll tornádó okozta a kényelmetlenséget, így most inkább az inverted dupla frontroll boardoff-ra koncentráltam előbb. Kimondottan figyeltem a stílusra, és a jó landolással meg is lett szépen a trükk, amire 4,93 pontot adtak.
A flow ment tovább és a tornádó is elsőre sikeres volt. 5 forgás egész magasan, korrekt landolással, és egyértelműen időben. Ez 4,4 pontot ért.
Ezzel a kedvenc pillanatomhoz érkeztem. Fent volt 3 kellően jó ugrásom a scoreboardon és még volt 4 ugrási lehetőségem a javításra. Ekkor 3. helyen álltam, Alex Soto mögöttem, Borja Velon pedig elérhető pontszámon belül.
Két kísérletet adtam az első ugrásom szépítésére, első sorban a landolásnál lett volna fontos, hogy szárnyra érkezzek. Ezt megkíséreltem, a pontszámot javítottam valamivel, de nem eléggé. Ehhez hozzátett sokat, hogy a szél itt rohamosan elkezdett gyengülni (a heat után nemsokkal teljesen el is gyengült). Borja emiatt a partra száguldott és nagyobb ernyőre cserélt. Elsőre úgy tűnt, hogy nem ér vissza időben, amikor már az ő 40 másodperce ment, akkor még kifelé rideolt, pedig egy jobbos ugrás következett neki. Végül időben el tudott ugrani, és egy BrodelFlip-et csinált (deszka pörgetés horizontális tengelyen) amit szépen landolt is. Ezzel a pontkülönbség nőtt, tudtam hogy nem lesz elég még egy picivel megjavítani a inverted duplabackroll boardoff trükköt, ide valami új kell.
Bennem volt még a dupla backroll rodeo is, ahol a foilt leveszem és a két lábam közé szorítom miközben forgok. Az eredeti rule bookban és a bírókkal való emailezés alapján viszont, ez úgy tűnt, hogy evolúciója az inverted backroll boardoffos ugrásaimnak. Ugyan ez többet ér valamivel, de bizonytalanabbul landolom, így ezt csak nagyon optimális heatekre tartogattam amikor már kellően jól belandoltam a többi a boardoff ugrásomat. Most viszont eljött ez a pillanat.
A heat előtti gyakorlásnál is néhányszor rápróbáltam, nem éreztem fullosnak, a szél is még épp egy kicsit gyenge volt hozzá, itt azért kell a magasság és hangtime a clean execution-höz.
Rutinos foilos racerként kifigyeltem, hogy a box parttól legtávolabbi pontján nem gyengült a szél annyit mint a parthoz közel. Előtte inkább a közelebbi ugrásokat erőltettem. Ugyan a bírók jól látnak a távolban is a live stream gyönyörű felvételeinek köszönhetően, de a magasság nagyobbnak tűnik és a wow faktor mindig nagyobb a part közelében. Az utolsó 2 ugrást viszont a box utolsó méterein hajtottam végre.
Elsőre is sikerült landolnom a dupla rodeo-t, de ott volt egy kis bizonytalanság, mert a deszkát megcsapta egy hullám teteje az elugrás pillanatában. Az utolsó ugrásnál viszont sikerült annyira összeszednem magam, hogy magasan, jó stílussal (még a kommentátor Tom Court is kiemelte), tiszta landolással hajtottam végre a trükköt, így az addigi legmagasabb pontszámomat (5,3) értem el. Nekem ez volt a fénypontja az egész versenynek, de talán a foilos karrieremnek is.
Összesen 14,63 pontot értem el, ezzel 2,49 ponttal javítva a round 1 teljesítményemet. 16,40 pontos futamot kellett volna összeraknom a továbbjutáshoz.
Eredmény, Számadatok
A pontszámokat nem igazán szokás menetek közt összehasonlítani, azokat egy az egyben csak 1 heaten belül összehasonlíthatóak, hiszen az adott kondíciókra vonatkoznak, de azért hoztam néhány számadatot.
A Round 3-as pontszámok alapján 8. voltam, amivel épp befértem volna a semi-final-be. És 2 másik heat-ben is a 14,63-as pontszámmal biztos továbbjutó lehettem volna. Érdekesség, hogy Lorenzo Casatit a Round 3-as pontszámok alapján sem sikerült legyőznöm, 0,3 ponttal kevesebbet értem el mint ő. Öccsénél, Leonardo Casatinál, aki végül döntős lett, mindkét menetben jobb pontszámot értem el.
A versenyt végül Hugo Wigglesworth nyerte, Flinn Flügel lett a második, és a Lorenzo Casati a harmadik.
Insights
Gondoltam dobok ide néhány info-t, amit se az instagramot böngészve, se az élő közvetítést visszanézve, sose tudna meg az ember, ha nem vesz részt egy ilyen versenyen.
A teljes mezőnyből a Casati testvérek hozzáállása a legprofibb. A race foil-lal szemben a GKA versenyein még nem jellemző, hogy a versenyzők szövetségek delegáltjai lennének, így nincs meg az egyesületi support csapat sem a riderek mögött. A szabad stílusú versenyek résztvevői még magányosabb harcosok. Hugo például egyedül érkezett Új-Zélandról a helyszínre. A Duotone csapat tagjainak jut átlag feletti support, mivel a márka delegál a helyszínre egy kisebb csapatot felszereléssel, és a Duotone riderei is nagyon odafigyelnek egymásra, ez szerződés szerint kötelezettségük is. Viszont a Casati testvérek, és édesapjuk supportja messze a legkomolyabb. Érkezésünkkor ők már a helyszínen trainingeltek, apjuk videózta őket non-stop, a közös étkezéseken pedig nem vettek részt, saját rutinjuk van, amit tartanak is. És annak ellenére, hogy ők Harlem Kites riderei, ők is nyomták Sonic4-ekkel a versenyt.
Ha már táplálkozásról van szó, pár szót említenék a catering választékáról. Nagyon jó volt, minden étkezésnél voltak friss zöldségek, különböző protein források, tenger gyümölcsei, tejmentes és gluténmentes opciók is. Viszont volt egy pult, ahol édes szószok, mogyorókrémek és cukor orgazmus volt látható. Bizony sokan nem tudtak ezeknek ellenállni, sokan a toast kenyeret választották nutellával.
A GKA szervezetében itt-ott vannak hiányosságok, apró szervezetlenség volt, engem például nem adtak hozzá a ridereknek szóló WhatsApp csoporthoz, így verseny előtt elhangzó plusz infokról lemaradtam. Még jó hogy rutinból tudtam, hogy van egyáltalán WhatsApp csoport, ami miatt szóltam, és érkezésünk napján hozzá is adtak. A szabályokon is volt némi helyszíni változtatás, de lehetett adaptálódni hozzájuk. De le a kalappal előttük, hogy a riderek kényelmét igyekeznek biztosítani. Nekem az informatikai fejlesztések is nagyon tetszettek, amivel nem csak a live-stream-et teszik érdekessé, hanem a versenyzőknek is azonnali feedbacket ad. Ezen kívül a pontozást is következetesnek éreztem.
Én a tervezett heatemet nagyjából július végén terveztem meg. Úgy voltam vele, hogy amit addig meg tudtam tanulni, azt gyakorlom a hátralevő időszakban, hogy szebben, magasabban, jobb landolással menjen. Úgy gondoltam, hogy semmi jó nem sül ki abból, ha a verseny előtt 1 héttel sikerül egy még jobb ugrást 50%-os sikerrátával megtanulnom. A versenyen elég sokat beszéltem a győztes Hugo-val. Ő azt mondta, hogy a riders meetingen lett neki egyértelmű, hogy mik a trick-family-k, és csak a meeting után találta ki, hogy miket fog ugrani. Hihetetlen jó érzés lehet, ha valaki ilyen „lazasággal” tud érkezni és még nyerni is.
Érzések, folytatás
Annak ellenére, hogy nagyon szerencsétlen sorsolást kaptam, nincs bennem hiányérzet. A futamjaimban mindent sikerült landolnom amit szerettem volna. Sőt a rodeokkal együtt még többet is. Nekem az volt a legfontosabb, hogy nyomás alatt, a világ legjobbjaival versenyezve is végre tudjam hajtani amit szerettem volna.
Anno az Air Games-ről is hihetetlenül motiváltan jöttem haza, ez most is így van. Egész más élőben látni a profikat, mint videón. Apró tippeket trükköket el lehet sajátítani tőlük. Rám a győztes Hugo Wigglesworth volt a legnagyobb hatással. Óriási sebességgel megy bele trükkökbe, és az összes trükkjének a végébe bele tudja tenni a multirotációt. Valószínűleg 430-as szárnnyal fogok továbbmenni, és én is mindent megteszek, hogy ráérezzek azokra a forgásokra.
A Hydrofoil Big Air World Tour-nak lesz folytatása. Még teljesen nem vagyok benne biztos, hogy indulok-e. Erőltetni továbbra sem akarom, élvezni szeretném, viszont ezt most nagyon élveztem. Sokkal jobban mint a pályaversenyzést. Legbelül engem mindig is a szabad-stílus és az óriási repülések érdekeltek, és most itt egy szakág, ami engem is befogadott a legjobbak közé.
Nagy köszönettel tartozok Gelének, nagyon sokat hozzátett a sikerekhez. Mind a taktikában segített, mind a pihent állapot fenntartásában. Illetve az út során is jókat beszélgettünk. Fogtok még róla is hallani 😉
Köszönöm mindenkinek aki szurkolt, és biztatott. A kedvenc kommentem Ábel Zolitól volt. Aki nézte a live stream-et tudja miről szól:
