Kite „karrierem” eddigi egyik legizgalmasabb állomása az októberben, Szardínián rendezett Formula Kite világbajnokság volt, ahol hazánkat képviselhettem a 90 fős nemzetközi mezőnyben, amelyen 35 országból érkeztek a világ legjobb race foil versenyzői.
Mi az a formula kite?
A formula kite a foil versenyzés olimpiai versenyszáma. Nagyon hasonló az Open Foil versenyhez, azonban a bírák nagyon szigorúan veszik, hogy csak a kiírt paramétereknek megfelelő méretű, súlyú felszerelésekkel lehet részt venni. Valamint a regisztrálható ernyők és szárnyak száma is limitált. Ezzel próbálják biztosítani, hogy a versenyzők egyenlő esélyekkel induljanak. Szerintem a szabályozások miatt komolyabb stratégiai tervezést igényel egy formula kite verseny, mint egy open foil verseny.
Jellemzően különbség van a versenypálya formájában is, mivel itt kisebb méretű flottákban versenyzünk, egy napba több futamot kell bezsúfolnia a szervezőknek, így gyakran már akkor ellőnek egy futamot, amikor az előző futam egy másik csoportnak még tart. Azonban a pálya formájából adódóan a két futam résztvevői nem zavarják egymást.
A formula kite-ban pedig a győzelemet úgynevezett „medál” versenyen lehet megszerezi. Ez azt jelenti, hogy az utolsó napon, már jellemzően csak a legjobb 14 rider versenyzik úgynevezett „final series”-ben, hogy aztán a legjobb 4 rider a medal series-nek nevezett, 3 győzelemig tartó küzdelemben szerezze meg a végső helyezését. Ezek a rövidített pálya miatt és a sok manőver miatt elképesztően izgalmasak, sajnos én idáig nem jutottam el, így csak külső szemlélője voltam ennek.
Előkészületek
A versenyre való kiutazás előtt az utolsó napokig zajlott a felkészülés és a felszerelés finomhangolása. Kb. 3 héttel a verseny előtt úgy döntöttem, hogy a 15-ös és 21-es Flysurfer VMG2 ernyőmön lecserélem a teljes bridle szettet. Mivel használtan szereztem az ernyőket, ezek a zsinórok eléggé el voltak már kopva, nyúlva, és a neten azt írták, hogy új zsinór galériával az ernyő szinte a gyári teljesítményét kapja vissza.
A csere jól sikerült, a 21-esen kimondottan érezhető volt, hogy sokat javult. Előtte downwindben ezzel az ernyővel csak 27-29 csomót tudtam elérni, ami szokatlan volt, mert minden már versenyernyővel, még nagy méretűekkel is sikerült 31-36 csomót elérnem. A csere után az első session-ön upwind-ben is jobbnak éreztem az ernyőt, de downwindben hatalmas javulás volt: 32-34 csomós sebességeket mentem háromnegyed szélben.
A probéma viszont akkor adódott, amikor egyszer leejtettem az ernyőt. Ilyen már korábban is történt, azonban az elnyúlt zsinóroknál nem jött elő az alábbi probléma. Mivel a full race ernyők nem arra lettek tervezve, hogy könnyen feljöjjenek a vízről, így egy leesés után komoly küzdelmet igényel annak vízről való újraindítása. Sajnos az újraindítás közben gyakori, hogy az ernyőben több 10, vagy akár 100 liter víz befolyik, így a felvételnél komoly erőhatások érik a zsinórokat, mivel jellemzően az ernyő egyik fele már fel akar repülni, a másikat viszont a víz visszafogja. Ennek hatására a zsinórok nyúlnak / zsugorodnak, a csomók itt-ott jobban összefeszülnek. Amikor egy full race ernyő tökéletesre be van állítva, akkor annyira kiélezetten a szélablak szélén repül, hogy néhány zsinór 8-9mm-es elnyúlása is már az ernyő instabilitásához vezethez. Na most én az itthoni egyik utolsó edzésen sikeresen leejtettem az ernyőt, és sikeresen elnyújtottam néhány zsinórt az új bridle szetten. Akkoriban viszont még jóval kevesebbet tudtam erről a témáról, így Blaumann Attila (Indián) Skywalk siklóernyő szervizes segítését kértem, hogy az ernyő ismét stabilan repüljön. A Flysurfer biztosít trim guide-ot az ernyőhöz és ez alapján sikerült megfelelően betrimmelnünk az ernyőt. (Korábbi zsinórszett valószínüleg másként volt elnyúlva / zsugorodva. Ott inkább a teljesítmény romlott, de a stabilitás nem)
Vasárnap délben indultunk Szardíniára, előtte szombaton még volt lehetőségem tesztelni egyszer az ernyőt. A trimmelés után ismét jól működött, de a session végén egy hiba miatt ismét a vízen kötött ki az ernyő. Felvételkor még egy bridle el is szakadt, így nem tudtam indulás előtt meggyőződni arról, hogy az ernyő hibátlan állapotban van. Biztosan felmerül a kérdés, hogy miért ejtem le ennyiszer az ernyőt. 2 ok van, ami az én bénaságom mellett megnehezíti az ernyő levegőben maradását. Az egyik, hogy a maximális teljesítmény elérésének érdekében az ernyőt a lehető legközelebb tartjuk a vízhez mind upwind, mind downwind menetben. Ez sokszor azt jelenti, hogy 20-30 centi van csak az ernyő sarka és a víz között. Hullámok közt és nagy sebességnél nehéz nem beleérinteni az ernyőt a vízbe, aminek következtében (főleg downwind-ben), az ernyő mégül a vízen köt ki. A másik nehezítő tényező az, hogy a legjobb upwind szög elérésének érdekében az ernyő „drag”-jét minimalizálni próbáljuk. Többek közt ezt azzal érjük el, hogy mindössze 12m zsinóron reptetjük még a 21 négyzetméteres ernyőt is. A race jibe manővernél pedig az ernyőt downloopolni kell. Ezekkel a paraméterekkel nem is olyan könnyű ez a manőver, hiba esetén az ernyő pedig a vízen köt ki.
A júliusi versennyel ellentétben, ide most nem egyedül érkeztem, hanem családi kíséretem is volt, valamint egy egyelőre anonim hölgy versenyző és családja is segített a verseny körüli teendőkben. Ez nagyon nagy segítség volt, valamint a pihenőidő is izgalmasabban telt, mert együtt jól szórakoztunk.
A verseny hivatalosan szerdán kezdődött, így 2 napom volt TorreGrande-n edzeni, megtesztelni a 21-est, megszokni a helyi kondíciókat, és kicsit belerázódni abba, hogy milyen másokkal közösen veretni.
1. szabadedzés
Hétfőn kiváló side-shore szél fújt, ahol a 15-ös ernyő került elő. Jót mentem, próbáltam megszokni a többiek tempóját és a szögeket amiket mentek a szélhez képest. Jó volt néhány próba rajtban is részt venni. Túlságosan nem akartam magam kifárasztani kb. 60 km-t mentem. Sajnos a 21-est nem sikerült ezen a napon megtesztelni.
Hétfőn volt még a hivatalos nevezése a versenynek is. Fotózás, felszerelés nevezés, felszerelés felmatricázás, tároló sátorba „beköltözés”, és ehhez hasonló tevékenységek voltak még.
2. szabadedzés
A 2. napon a nevezett felszerelések közül néhányat megvizsgált a technical committee. Szerencsére nekem délelőttre volt időpontom, így a délutáni szintén sideshore szélben tudtam nyugodtan edzeni. Ezen a napon végre előkerült a 21-es és nagy csalódás volt, hogy az otthoni utolsó edzőnapon sikerült elnyújtani a zsinórokat ismét, így az ernyő a krajcolós szakaszon frontstall-ba került. Ezen a napon végül ki-ba szaladgáltam és próbáltam beállítani az ernyőt megfelelően. Végül naplemente tájékán Florian Gruber és Guy Bridge tanácsára a b1, b2, b3, b4 zsinórok bekötési pontját megváltoztattam. Ez újra stabillá tette az ernyőt. A srácok elmondása szerint ezek az állítások a teljesítményt nem befolyásolják számottevően. Érdekesség, hogy a Flysurfer teljesen mást javasolt és ezt az állítást hülyeségnek tartotta.
1. versenynap
Szerdára, az első versenynapra nem volt túl jó az előrejelzés. Napközben offshore szél volt, majd leállás esővel, majd onshore szél. Részemről szerencse volt, hogy a versenybizottság úgy döntött, hogy a hölgyek futamaival kezdik a napot. Így a bizonytalan kondíciókban a lányoknak kellett folyamatos készültségben lenniük. A 2. futamon le is állt a szél, és rengetegen motorcsónakkal jöttek ki az elálló offshore szélben. A lányok dolgát nem könnyítette meg, hogy az esőben a felszerelést elő kellett, hogy készítsék egy esetleges újabb délutáni futamra. Így is történt, este még 2-2 futamot tartottak a két női mezőnyznek a már jóval stabilabb on-shore szélben.
Én kihasználtam, hogy ezen a napon nem volt versenyünk és egy lightosat mentem még a 21-essel, hogy az aznapi utolsó finomhangolásokat le tudjam tesztelni. Megkönnyebbülés volt az előző stresszes, ki-be rohangálós nap után egy lightosat menni egy végre stabil 21m-es ernyővel.
2. versenynap
Az előző napi női futamok után egyértelmű volt, hogy ezt a napot a fiúk kezdik. A szélerővel nem volt gond, 15-ös ernyők kellettek, azonban tökéletesen offshore szél volt. Ez a rajthoz állást nagyon megnehezítette, volt akinek nem is sikerült.
A race committee tájékoztatása alapján 18-22 csomó volt a start hajónál, amiből a parton kb 3-4 csomót éreztünk. Bizonytalan volt a döntés, hogy valóban egy 15-ös ernyővel kell-e bemenni a part közelében szinte zéró szélben. Tudtam, hogy ha rosszul választok ernyőt, akkor jó eséllyel nem lesznek sikeres futamjaim aznap, mert az offshore szélben nem fogok tudni visszajutni a partra motoros hajó segítsége nélkül időben, hogy ernyőt cseréljek.
Szerencsére az ernyőválasztás jó volt, elértem az összes rajtot és sikerült is mind a 4 futamon célba érnem. A kondíciók persze nagyon kemények voltak. Az offshore szél nagyon pöffös volt, főleg a top mark közelében, mert az a parthoz egészen közel volt. Megdöbbentő látvány volt, hogy az élboly mennyire jól alkalmazkodott a gyakori wind shiftekhez és a pöfös szélhez. 26, 22, 21, 24. helyeket sikerült ezen a napon megszereznem a 30 fős mezőnyben.
4 futam után a szabályok szerint pihenő jön, így a lányok futamjai következtek. Küzdelmesen, de végül segítséget nem igénybe véve sikerült visszajutnom a partra. Úgy kell elképzelni, hogy csak lendületből lehetett feljönni, mert a part közvetlen közelében a szél teljesen elfogyott. A partra szinte ki kellett ugrani, az ernyő pedig már hullott is le az égből. Szerencsére mindenki segítőkész volt, így az nem a vízbe landolt.
Ugyan a lányok futamjai alatt folyamatosan készenlétben álltunk esetleges újabb 2 menetre, azonban végül lefújták a további férfi futamokat az egyre megbízhatatlanabb szél miatt. Megkönnyebbülés volt úgy vacsorázni, hogy már volt néhány sikeres célbaérésem és nem is utolsó helyen álltam.
3. versenynap
A következő napon ismét a fiúk kezdtek és egy jóval jobb szélirányban versenyezhettünk. Még ez is offshore jellegű volt, de már nem totális offshore, hanem side-off szél volt, amiben a be- és kijutás jóval könnyebb volt, valamint a szél minősége is kellemesebb volt.
3 futamot követően kis pihenő jött, amíg a lányok versenyeztek. Ezt követően újabb 3 futamunk volt. Ez elég megterhelő volt, de nagyon élveztem, hogy komoly állóképességre is szükség volt.
26, 23, 24, 20, 25, 22. helyeket sikerült ezen a napon behúznom.
4. versenynap
A final series-t megelőző napon már a korábbi versenynapok eredményei alapján Gold, Silver, Bronze fleetbe kerültek a versenyzők besorolásra. Mivel ekkor 72. helyen álltam, így a Bronze fleet-be kerültem, ami a 61-90. helyosztónak felel meg.
Ez a nap tetszett a legjobban, mert végre a szintemhez közelebb állókkal versenyeztem. Az egész mezőny sokkal jobban együtt maradt és még a célegyenesben is 3-4 emberrel versengtem mindig. Ezeken a napokon sokat kockáztattam, volt hogy a top mark-hoz 2. ként értem fel, azonban a mezőny nagy része starboard takkon közelítette a bólyát, nekem pedig port takk-ról, nem sikerült megfelelően besorolnom az elsőbbséggel rendelkezdő „vonatba”. Így ezen a napon végül csak 17, 17, 20. helyeket sikerült behúznom. Sajnáltam, hogy a naplemente miatt 4. futam már nem volt, mert ezt nagyon élveztem. Ezzel a 77. helyre csúsztam vissza
A nap azért is jó volt, mert nagyon stabil volt a szél, végre side-shore volt, és a 21-essel mentem, ami teljesen jól működött.
Esemény után
Vasárnap már csak a Gold fleet-nek voltak futamjai. A Medal Series mellett már a Silver és Bronze fleetre nem kíváncsi a tömeg, így nekünk véget ért a verseny. Argentínát, Görögországot, Caymán szigeteket és Antiguát sikerült teljes mértékben magam mögé szorítani. Ami a fejlődésemet leginkább mutatja az az, hogy Gizerriában a legjobb görög (Dimitri Marmeidas) 66. helyen végzett, míg én csak 79. helyen. Itt már egyed Dimitri előtt végeztem. 31. lett Magyarország így az országok rangsorában.
Ami hihetetlen jó volt, hogy edzettünk Bronze fleetesekkel egy jót a medal race alatt. Nem volt pálya, csak „macska-egér” üldözés, de ekkor kaptam új lendületre. Ekkor éreztem rá igazán az upwind-re. Edzhet az ember egyedül ezer órákat a Balatonon, de egészen más, amikor 2-3 órát (már combizomokat nem kellett kímélni a futamokra) együtt megyek profikkal. Egyből kijön ha nem elég jó az upwind angle. Ezen és a következő napon így rengeteget tudam fejlődni még, és elhatároztam, hogy a jövőben igyekszem mindig keresni a lehetőségeket, hogy nálam jobbakkal edzhessek. Sajnos ez nem egyszerű, mert ehhez nem elég itthon edzeni.
Idén már több versenyre nem megyek, itthon hideg van már race foilozáshoz. Így gyűjtöm a pénzt és a támogatást, hogy egy hasonlóan izgalams szezont nyomjak le jövőre.
A verseny és az egyéb teendők miatt nem sok fotót és videót készítettem, így akit jobban érdekel ez a téma, annak az utolsó futam videóját osztom meg veletek, ahol eldőlt a világbajnoki cím.