Régóta izgat, hogy milyen kiteozni boots-sal. Párszor, már volt a lábamon, de most adtam egy nagy esélyt az egésznek, 1 hónapig teszteltem. Íme a véleményem, és hogy kinek ajánlom.
Előzmény
Snowboarddal kezdtem a „pályafutásomat”, így megszoktam, hogy a rider és a deszka szinte teljesen össze vannak „ragasztva”. Elsőre fura is volt, hogy a kite deszka le tud esni, és el lehet hagyni. Sőt a snowkite kimondottan tetszett, mert ott újra a snowboardos feelinget élhettem át. Idővel viszont megszoktam és megtanultam kezelni a papucsos deszkát, a mai kötések, főleg CrazyFly, Brunotti és RRD Rad Pad nagyon jól fogják a lábat. Én az utóbbit használom és ugyanazzal a feszességgel wakestyle és board-off trükkökhöz is alkamas.
Párszor wakeboardoztam életemben hajó után és pályán is. Ott egyértelműen nagyobb biztonságban éreztem magam bootsban, mivel nem kellett attól félni, hogy az egyik lábam kicsúszik a papucsból egy komolyabb landolásnál.
Mivel az utóbbi időben próbáltam wakestyle irányban is többet fejlődni néha azért szembesültem azzal, hogy bátortalanabb lettem egy rosszabb érkezés után. Úgy döntöttem, hogy beruházok egy kötésre, megpróbálok minél több new-school moove-ot begyakorolni vele Görögországban. A terv, az volt, hogy a bootsal elsajátított trükköket pedig könnyebben belandolom majd papuccsal és akár a big-air-be is több mozdulatot át tudok hozni. (Esetleg egy kung-fu passre gondolok.)
Sok profi rider hord bootsot még big air-ben is, de a kedvenceim és a King of the Air 2019 dobogó első két helyezettje is papuccsal nyomják, így a terv az volt, hogy nem szeretnék teljesen átszokni erre a felszerelésre.
Boots vásárlás
Alaposan körbekérdeztem az itthoni bootsos riderek közt, hogy akkor milyen kötést érdemes venni és hol. Volt aki a magasabb szárút, volt aki az alacsonyabbat ajánlotta. Neten is sokat olvastam utána. Ami hamar kialakult, hogy valami puhább kötés kellene.
Mivel mindenképpen fel szerettem volna próbálni vétel előtt, így az itthoni boltok játszottak.
- A T and T sport-ban a webshopon lévő infok ellenére nem lehet kötéseket kapni.
- A Slingshot Hungary néhány nap alatt behozza amit szeretnél, és van lehetőség valahol Budapesten felpróbálni. Ha nem jó, akkor nem kötelező megvásárolni. Innen a Rad nevű kötés egész jónak tűnt. A Ronix-oknál jóval tartósabbak, viszont szerintem nem volt annyira kényelmes és jóval nehezebb is volt.
- A Wakeshop-ban volt a legjobb a felhasználó élmény, mert ott egyből többet is tudtam méretemben (46-os) próbálni. Az eladók fejből tudtak mondani néhány kiteos ridert, akik Ronix-ot használnak.
A Ronix Parks nagyon kényelmes volt. Könnyű, designos kötés, amit sokan használják kiteozáshoz. Egyedül a minőségét vonják többen kérdőre, talán hamarabb elhasználódik, mint néhány másik márkának a modellje. A gyártó pedig sós vízre ne vállal garanciát.
Setup
Alapból én egy RRD Style Biax deszkát használok. Ez egy könnyű, üvegszál-carbon szerkezetű deszka, annyira nem kedveli a bootsot, könnyen el lehet úgy törni szerintem. Illetve nem is akartam állandóan a kötést cserélgetni rajta. Így a kiteline-tól egy RRD Poison V3 deszkát hoztam el. Hivatalosan nem ez a wakestyle deszkája az RRD-nek, de 2017-ben még több Team Riderük is ezt a setupot használta big-air-hez, így úgy gondoltam, hogy nagyon nem lövök mellé. A juice-hoz tartozó kis szkeggel szereltem fel a deszkát.
Ernyőm egy 4 zsinóros C kite (RRD Obsession MK11), mely teljes mértékben alkalmas wakestlye-ozásra. Adeuri Corniel ezzel lett második a 2018-as freestlye world tour-on, ami abszolút csak a new-school-ról szólt.
Teszt
Mivel idén hosszabb időt töltöttem Lefkadán, ez egy ideális alkalom volt, hogy teszteljem a bootsot, és azzal gyakoroljak, így amikor a körülmények ideálisak voltak, tesztelgettem is.
Big-air boots-sal
Igazi big-air-re nem volt lehetőségem, mert inkább csak 15-20 csomós szél fújt, de kipróbáltam, hogy milyen érzés magasat ugrani, és ott old-school szerű forgásokat végrehajtani.
Ez az ami nekem annyira nem tetszett. Fura volt az is, hogy a lábam jóval nehezebb lett, hiszen az átvizesedett boots, és a vaskosabb deszka jó néhány kilogrammal nehezíti a lábam. Eléggé meg is izzadtam, mire egy dangle pass-t be tudtam adni vele.
A másik fura dolog az volt, hogy a testsúlyomat nem tudtam olyan jól áthelyezni a levegőben mint boots nélkül. A kötöttség miatt azt éreztem, hogy fullra buta az altestem. Utólag képeken kiszúrtam, hogy papucsban mennyire számít, hogy a lábam és deszka átal bezárt szög változtatható. Abból pedig forgásokhoz lehet lendületet venni, vagy éppen el tudom venni a forgási energiát.
A pozitívum az volt, hogy mivel keményebb landolások is még kényelmesek boots-sal, így grabeket sokkal gyakrabban fogtam. Sokszor az ugrás végéhez közelítve már tudtam, hogy biztosan sikerül majd belandolni azt a kötésnek köszönhetően, így már nyúltam is a deszkához. Ugyan az egykezes kormányzás miatt a landolások nem lettek olyan szépek, mint általában papuccsal, de nem éreztem így sem, hogy sketchy lenne a landolás.
Nagyobb ugrásokat sikerült megúsznom nagyobb esés nélkül, mindenesetre elég kellemetlen lehet, ha a deszka keresztbe leakad a vízbe nagyobb sebességnél. Ekkor elég rendesen megtépi az ernyő húzása a testünket, ami veszélyes a térdre.
New-school boots-sal
Ami engem is jobban érdekelt, az a new-school, ráadásul profi szinten is itt indokolt igazán a fix kötés használata. Mindenhol azt lehet hallani, hogy nagyobbat lehet poppolni, és szinte bármit be tudsz landolni vele.
Azt éreztem, hogy valóban jóval nagyobbat tudtam ugrani, és a landolásnál sem kellett félni nagy sebességnél, choppy vizen sem. Sőt, a gyengébbik irányomban is szinte egyből be tudtam adni olyan trükköket, ami eddig csak a másik irányba ment, a magabiztosabb pop-ok miatt.
A problémát az okozta, hogy amikor új trükköket gyakoroltam, olyanokat, amiket még nem landoltam be korábban, akkor rengeteget estem. És ezek nem olyan megbocsátó esések voltak, mint papuccsal. Amikor egy air-pass kísérletnél keresztbe landoltam és leakadt az él, akkor nem egyszerűen kirepültem a kötésből, hanem skorpió szerűen becsapódtam a vízbe. A fejemet is jól beütöttem a vízbe, úgy hogy arra a napra már el is vette a kedvem a durvulástól. Illetve olyan esést is sikerült összehoznom, ahol az amúgy nagyon erősen a bokámra szorított kötésből félig kiemelkedett a lábam. Az biztos nem tett jót az ízületeknek.
Összességében a new-school-ban azt éreztem, hogy ami már megy, azt nagyon feelinges bootsal ugrani, de egyelőre még nem vagyok azon a szinten, hogy a handle-pass-es ugrásokat reflexből irányba tudjam lerakni, hogy elkerüljem a nagy eséseket.
Így végül papuccsal tanultam meg több trükköt a kintlétem alatt. Majd ha már nagyon jól mennek azok a trükkök, akkor rápróbálok újra boots-sal azokra.
Egyéb
Két dolgot emelnék még ki.
Kidörzsölt a boots
Az egyik a boots által a lábamon ejtett sebek.
Itthon ritkábban történik ilyen, mert nem lehet minden nap csúszni, de egy hosszabb kite túrán könnyű nagyobb sebeket szerezni, amik egyszerűen nem tudnak gyógyulni, mert minden nap kiáznak a sós tengervízben. A képen látható sérülés egyszerű vízhólyagnak indult. Talán egy kis homok bekerült a csizmába, de még ha nem is, napi 2-3 óra dörzsölés után mindkét lábam mindkét oldalán kialakult egy kis seb néhány nap után, ami a további igénybevételtől egyre csak mélyült. A csizma teljesen kényelmes, nem érzem, hogy nyomna, de mégis kidörzsölte a lábam. Azt gondolom, hogy amint a sebek begyógyulnak, a bőr ott jóval erősebb lesz, és ez újra nem fog megtörténni. Elvégre a pro-k is minden nap kiteoznak, és még nem hallottam panaszkodni őket (bár ez nem jelent semmit).
Ernyőméret, krajcolás
A másik téma amiről még írnék, az az a furcsa jelenség, hogy úgy éreztem, sosem elég jó a szél.
Elég sokat csúszom az itthoni pöffös szelekben. Nem idegen érzés, hogy órákat kanalazunk a vízben, hogy néhányat tudjunk ugrani a pöffökön, vagy az, hogy úgy ráerősödik a szél, hogy a parton már csak 2 ember segítségével tudjuk leadni az ernyőt. Megmondom őszintén, hogy én ezeket a session-öket is élvezem. 139×42-es Style Biax deszkám minden kondícióban megállja a helyét.
Annak ellenére, hogy Lefkadán egyenletes szél volt, sosem éreztem boots-sal elég jónak a szelet. Ugyan a deszka 137×41-es volt, én inkább egy 139×43-assal kellett volna, hogy csússzak, mert nagyon sokszor kevésnek éreztem a szelet. Amikor a másik deszkámmal boldogan ugráltam kisebbeket, akkor a boots-os setup-pal alig tudtam krajcolni. Amikor pedig a krajcolás már egyáltalán nem volt probléma, akkor a szél volt olyan erős, hogy kiakasztani már nem volt igazán kényelmes.
Összességében
Jó esély van rá, hogy a deszka mérete akadályozott a fejlődésben, így mindenképpen szeretnék majd még esélyt adni a bootsnak egy nagyobb deszkával, hogy fejlesszem a wakestyle tudásomat.
Azonban az is eldőlt, hogy nem fogok teljesen átállni erre az ágazatra. Big-air körülmények közt nagyon hiányoznak a board-off trükkök, és biztonságosabbnak is gondolom a papucsot.
Kinek ajánlom a boots-t?
Felmerülhet a kérdés bárkiben, hogy akkor most cseréljen-e boots-ra vagy sem. Én leginkább azoknak javasolnám, akik csak a wakestyle-ra vannak ráálva, és van lehetőségük sokat csúszni külföldön, de szerintem ott sem árt, ha csak akkor vált valaki, ha már néhány komolyabb new-school ugrást sikerült belandolnia. Szerintem az igazi különbség azoknál a trükköknél jön ki, amiket csak a pro versenyzők ugranak.
Többször hallottam már panaszkodni kezdő, középhaladó rider-eket, hogy nem érzik a deszkát eléggé, zavarja őket, hogy elhagyják a deszkát, és hogy szerintük a boots megoldás lenne. Szerintem ez egyáltalán nem igaz. A boots újabb problémákat idéz elő:
- Bejutás és kijövetel bonyolultabb.
- Elálló szélben problémásabb kijutni vele.
- Vészhelyzetekben sem segít. Képzeljünk csak el egy death loopot, ahol nem tudjuk lerúgni a deszkát.
Ha picit utánanézünk, akkor láthatjuk, hogy 5-6 éve még papuccsal ugráltak Kiteloop 7-eket (ami egy kiakasztott kiteloop + 2 handlepass). Tehát biztos vagyok benne, hogy a fejlődésben nem fog a papucs akadályozni.
A pro riderek, akik ma bootsot használnak, azok is papuccsal olyan szintre jutottak el, mint hazánkban talán senki. Íme egy videó 2010-ből, ahol Liam Whaley még papuccsal edz, és szerintem elég jókat landol.
A fenti képen lévő csajt nem tudom, hogy ismeritek-e, én is csak a közösségi médiából, de még egyszer sem láttam olyan postot, amiben ne sima air, vagy railey lett volna a trükk. Így nem értem telejesen, hogy miért a boots-ot erőlteti, de persze a szabad választás joga az övé. Talán wakeboardos múltja van, és ehhez szokott nagyon.
Még egyszer tehát: az aki azért váltana bootsra, mert egyszer elhagyta a deszkáját, az szerintem ne tegye. Képzelje el, hogy milyen érzés lenne, ha a wakeboard kötélhez hozzá erősítené magát és körbe körbe húzatná magát a pályán miután már elesett. Sajnos az itthoni kaotikusabb szelekben ha ennyire nem is morbid, de azért kellemetlen szituáció kialakulhat.