A Dangle Pass egy kiakasztott, magas ugrás során végrehajtott handle pass. Az ugrás során a rider a háta mögött veszi át a bárt. Mivel hiba esetén magasról zuhanunk a vízbe, könnyen meg lehet sérülni eközben a trükk közben. Így is történt velem ez 2018 nyarán, eltört az egyik ujjam. Kemény rehabilitáció és edzés után végül sikerült beadnom a trükköt. Íme a történet.
Törés
2018. júliusában, a GKA Air Games 2. fordulója után Fonyódon edzettünk az AEndorphin Beach-en. Szombat délután volt, meleg napsütéses idő, 10-12 ernyő a vízen. A szél már gyengült, és én is kezdtem fáradni, kora reggel volt már egy kis ernyős session. Úgy voltam vele, hogy lassan kijövök a vízből, de még párszor rápróbálok a Dangle Passre. Az egyik kísérletnél nagy lendülettel csaptam a bárt az átvevő kezemnek, majd rosszul fogtam rá a bárra, és mikor súlyom ránezedett a bal kezemre, valószínűleg a terheléstől eltört az ujjam.
Először észre sem vettem, csak miután a vízből felkelve nyúltam a bárért, hogy az ernyőt újra irányítani kezdjem, akkor éreztem, hogy a gyűrűs ujjam útban van a mellette lévő ujjamnak. Megpróbáltam visszarakni egyenesbe, de ropogást hallottam, így egyből sejtettem, hogy nagy a baj. Biztos voltam benne, hogy ki kell hagynom majd jó pár sessiont.
A baleset szerencsére közel a parthoz történt, így a többiek egyből segítségemre tudtak sietni, átvették az ernyőt. A parton lefejtették rólam a neoprén ruhát és megszakértettük az ujjamat. Arra a döntésre jutottunk, hogy megröngeneztetjük Marcaliban.
Az odafele úton a kocsiban már komolyabb fájdalmakat éreztem, kicsit hűtöttem is.
A kórházban egy nyári hétvégén nem túl nagy a sietség, a folyosón Manci nénivel beszéltünk, ő már reggel óta arra várt, hogy hazaszállítsák. Szerencsére én hamar sorra kerültem, megröngenezték a kezemet.
Egyből látszódott, hogy egy súlyosabb törés volt. A 3. ujjpercem hosszában tört, úgynevezett spirál törés volt. Azt jelenti, hogy meg is tekeredett egymáshoz képest a két rész. A törés ráadásul közel volt nagyon az ízülethez.
Marcaliban műtét csak hétköznap van, így egy gipsz felkerült a kezemre. Úgy döntöttünk, hogy akkor inkább Budapesten keresünk majd szakértő orvost.
Műtét
Szerencsém volt, mert mindenki segített aki tudott. Javasoltak kórházat, orvosokat. Végül a Szent János Kórházba kerültem Dr. Antal János kézsebészhez. A doktor úrnak több szakvizsgája is van ezen a téren, és más területeken is. Konzultáció után a rossz hír számomra az volt, hogy egy hosszabb kihagyás következik, a jó hír viszont az volt, hogy közel 100%-os gyúgyulást jósolt a doki.
Még vasáranap késő délután megműtöttek. Altatás közben kaptam két tűződrótot az ujjamba a töréshez.
A két tűzódrót segítette jó tengelyben tartani az ujjamat, hogy az jól forrjon össze. Sok orvos látta a röntgenképet, mindenki dicsérte Dr. Antal János munkáját. Nem volt könnyű beavatkozás, de az ujjamat sikerült tengelyben összedrótozni.
A műtét után 6 hétig voltam gipszben, és rendszeresen jártam átkötözésre, hogy nehogy elfertőződjön a seb.
A 6. hét után a doktor úr vette ki a kezemből a tűződrótokat és javaslatokat tett gyógytornára.
Gyógytorna
Miután a gipsz lekerült a kezemről a csont már össze volt forrva, de a bal kezem jelentősen le volt gyengülve. A gyűrűs ujjam szinte egyáltalán nem mozgott. A kis ujjam korlátozottan, mivel az sem volt mozgatva, mert a másik ujjamhoz volt szorosan kötözve. A csuklóm is vékony volt és nem minden mozgást tudtam elvégezni vele.
Székely Nikolett gyógytornászhoz kerültem. Nagyon jó véleménnyel volt róla a doktor úr, örülök, hogy hozzá kerültem. Heti 2-3x foglalkozott velem kb. másfél hónapon keresztül.
Tanított gyakorlatokat is, melyeket otthon is kellett végeznem, de ő maga is mozgatta az ujjamat. Voltak elég fájdalmas pillanatok, de progresszióhoz ere volt szükség.
6 hét után már elég sok erő volt az ujjamban. Majdnem teljesen kinyílt és majdnem teljesen be tudtam csukni. Ütésekre még nagyon érzékeny volt, de már szabadott vízen is edzenem.
A gyógytornát otthon még további 6 hónapig folytattam. Székely Nikolett jól megtanította gyakorlatokat, így azokkal további javulást tudtam elérni. Váradi Károly manuálterapeutával is konzultáltam a még tökéletesebb végeredmény érdekében.
Út a Dangle pass-ig
Már a törés után tudtam, hogy nem fogok meghátrálni, folytatom a gyakorlást, be akarom landolni a trükköt amikor felépülök.
2019 tavaszán úgy éreztem, hogy kellően megerősödtem és az ujjam is megerősödött ahhoz, hogy újra elkezdjek gyakorolni.
Kezdetben Street Workout parkban különböző szabad súlyos gyakorlatokat végeztem. Ugyan az ujjam tökéletesen nem nyúlik ki, és behajlításnál is észlelhetők a törés nyomai, de a benne lévő erőre nem panaszkodhatok. A majomlétrán könnyedén közlekedem, és a dangle passre rávezető gyakorlatokat is el tudom végezni.
A jó felkészüléshez újra előkerült a házi készítésű kite szimulátorom. Ezen tudtam begyakorolni a mozgást, hogy redukáljam az élesben, vízen tett rossz kísérleteket, így a törés esélyét redukáljam.
Tavasszal sikerült kellően begyakorolnom a mozdulatsort. Súlyom is kellően alacsony volt (kb. 91 kg). Így úgy döntöttem, hogy ideje vízen is gyakorolni.
Néhány sessiont követően még távolinak éreztem a sikert, mert maguk az ugrások nem voltak elég kifinomultak ahhoz, hogy ezt a bonyolult trükköt beadjam a levegőben.
Végül május 1-jén, a munka ünnepén kissé “deja vu” hangulatban az AEndorphin Beachen volt történet tetőpontja.
A törés napjához hasonló nap volt. A vízhőmérséklet még jóval hidegebb volt mint akkor, de a nap sütött és jónéhányan a csapatból ott voltunk a spoton. Reggel kisernyővel már közel voltam a sikerhez, az átvétel sikeres volt, de a landolást még elhibáztam rendszeresen.
Végül délután nagy ernyővel volt egy teljesen tiszta landolásom, melyet nagy diadalkiáltás követett. Néhány közepesen jó kísérletet sikerült is lencsevégre kapnunk.
Azt kell, hogy mondjam, hogy eddig ezt a trükköt volt a legjobb érzés belandolni. Az érzést növelte az, hogy ott voltak velem sokan, akik fontosak.
Mit tanultam a törésből?
Míg az ujjam gipszben volt és nem tudtam sportolni, sőt még a munkában is akadályozott kis mértékben, volt időm elmélkedni.
Dühös nem voltam egyáltalán, nem csináltam volna semmit másképp. Ezt a trükköt meg akartam ugrani és tudtam, hogy meg is fogom ugrani, így vállaltam az ezzel járó kockázatot.
Boldogságot éreztem, mert amíg gyengélkedtem, addig is nagyon sok támogatást kaptam, nagyon jó emberekkel ismerkedtem meg. Család és barátok ott voltak velem.
Türelemre tanított. Kezdetben türelmetlenséget éreztem. Alig vártam, hogy újra vízen lehessek, vagy egyáltalán edzhessek rendesen. Aztán megtanultam ezzel együtt élni, tudtam, hogy pihenésre van szükségem, hogy később újult erővel vághassak neki a gyakorlásnak. Azt is megtanultam, hogy ha fáradságot érzek, akkor nem kell feltétlenül egy nehéz trükköt gyakorolni, ezzel a sérülés esélyét növelem csak. Gyakran előfordul, hogy nem olyan tempóban történik a fejlődés, ahogy szertnénk. Ekkor nincs semmi gond. Idővel és sok gyakorlással sikerül majd legyőzni az akadályokat.
A történethez még talán az is hozzátartozik, hogy Manci nénit végül mi vittük haza a kórházból.