Egy héttel vagyunk túl a Mondial du Vent-en, ahol a GKA Air Games 1. fordulóját tartották meg. Íme egy rövid összefoglaló, hogy mit éltünk át a leucati versenyen.
Utazás, Érkezés, Helyszín
Kora reggel indultunk Budapestről, mert hosszú út állt előttünk (1700 km). Estére már Monte Carlo-ban voltunk, a kikötőben camping vacsoráztunk. Ez után még picit tovább vezettünk. Végül egy benzinkút parkolójában aludtunk meg a kocsiban. Másnap délben érkeztünk meg Leucate-ba, ahol egyértelmű jelek voltak, hogy ez egy nagyon szeles hely:
- Szélerőművek mindenhol.
- Autópályán figyelmeztető jelzések a szél miatt.
- Még a fákon a levelek is csak a szél alatti oldalra nőnek.
Leucate egy kis, nyugis városka a tengerparton, ahol laza hétvégi hangulat volt mielőtt a Mondial du Vent elkezdődött. Olyan mint egy hétvégi kiraccanó hely a szeles sportok szerelmeseinek.
Van néhány camping spot a környéken, de mivel az elmúlt napok nagy esőiben nagyon átnedvesedtek és mi is közel szerettünk volna lenni a rendezvényhez, a tengerparti út parkolójában telepedtünk le.
Bemelegítés
A versenyre fenntartott szélablak előtt volt 2 szeles nap. Egyik alkalommal a lagúnában tudtam edzeni. Nagy ernyős, de poweres session volt. Itt Angely Bouilot, Lasse Walker és Jerrie van de Kopp volt még vízen velem együtt.
Második nap jött a Tramontana, offshore szél. Nagyon erős és pöffös volt, kiteloopokat lehetett gyakorolni. Kimondottan feelinges volt, hogy Aaron Hadlow és Lewis Crathern is vízen voltak velem, mert eddigra már kb. mindenki megérkezett és itt edzett.
A szél erősebb volt mint amit a windguru jósolt, de egyébként irányadásnak jó.
Rider’s meeting
Sajnos a szél előrejelzés borzasztó volt a hétre, annak ellenére, hogy ez Európa egyik legszelesebb helye. Már ekkor kristályozódott, hogy lehet, hogy nem lesz verseny egyáltalán. Ennek ellenére a GKA csapat mindent nagyon profin szervezett meg. A versenyzőket folyamatosan készenlétben tartották, ha a szél felerősödne, akkor meg tudják rendezni a versenyt.
A héten több meeting is volt, ahol a szabályokról beszéltünk és a GKA Air Games jövőjét vitattuk. A vita tárgya első sorban a különböző trükk kategóriák nehézségi összehasonlítása volt. A probléma hasonló mint itthon a Balaton Királyain, hogy egy forma értékelést kapnak az old-school és new-school trükkök. Azonban azt nehéz megmondani, hogy például egy board-off boogie loopra adott pontok, hogyan viszonyulnak a 317-hez adott pontokhoz. Picit csalódás volt, hogy már itt kimondták, hogy az eredetileg 70% Air – 30% Technikai nehézségre alapuló pontozást lecserélik 50%-50%-ra. Végül nem lett semmi konkrét kimondva, de nagyjából abba az irányba mentek el, hogy nem 4 trükk kategóriából kell majd 3 kategóriában trükköt bemutatni, hanem3 trükk kategóriát csinálnak és mindből kötelező lesz egyet. Így a trükkök jobban összehasonlíthatók lesznek. Az eredeti szabályokról itt olvashatsz.
Minden reggel volt bejelentés az aznapi programról. Ha volt egy kis esély, hogy befúj a szél, akkor készenlétben kellett maradni. Ez kimondottan rossz volt azoknak, akiket az első heat-be sorsoltak, mert egy lehetséges verseny kezdés bejelentésétől kezdve 30 percük lett volna odaérni a futamjukra.
Nekem kényelmesebb volt, mert csak az 5. futamba sorsoltak Valentin Garattal és Jerrie van de Koppal.
Ha a szél teljesen nulla volt egy nap, akkor szabad program volt. Elmentünk wakeboardozni, és napoztunk. Egészen addig, míg Jessenek nem támadt egy jó ötlete.
Tow-up
A rendezvényre több százezren látogatnak el. Iskolás csoportoktól kezdve, a szeles sportok szerelmesein keresztül, családtagokig. A rendezvénybe sok pénzt invesztálnak, problémát jelent ha nincs műsor a nézőkenek. Még a verseny összdíjazására felejánlott pénzt sem fizeti ki a rendezvény szervezője a GKA-nak. Ekkor Jesse Richman-nek az az ötlete támadt, hogy tow-up-okat rendezzünk és ezzel szórakoztassuk a tömeget.
A tow-up az , amikor a kiteos egy kötéllel egy jet-ski-hez van kötve. A jetski egy irányba száguld, ez által a kiteos folyamatosan emelkedik. Egy wakeboard kötelet kellett tartanunk egyik kézzel, míg a másikkal a kiteot irányítottuk. Egy 35 méter hosszú kötélbe kapaszkodva 25 méter magasra lehetett felrepüli úgy, hogy semmi szél nem volt.
Néhány óra után kiderült, hogy nem is olyan nehéz és profik elég látványos mutatványokra is rávállalnak. Eredetileg egy kis bajnokságot akartak rendezni ebből, végül úgy döntöttek, hogy csak egy sima show lesz. Ellenkező esetben egy nagyon veszélyes tevékenységre ösztönöznének minket.
Nem könnyű elindulni így, komoly fizikai erőre van szükség. Egyszerre kell wakeboardozni egy jetski után, és egyszerre irányítani a kiteot. Miután viszont elugrasz, a jet-ski rágyorsít és az emelkedés nagyon gyorsan történik. Az adrenalin elképesztően elárasztja a testet. A csúcson már elképesztően feszül a kötél és nagyon magasan vagy. Amikor elengeded, onnantól az ügyességeden múlik, hogy a kiteot megfelelően irányítva szépen le tudsz-e érkezni.
Azok a riderek, akik részt vettek a tow-upon több pénzt kaptak a végén szétosztott pénznyereményből. Így azt hiszem mindenképpen megérte kipróbálni ezt az őrültséget.
Összeségében
A záróceremónia után megkaptuk a pénzt és egy éjszakán átívelő útra indultunk. Amit kaptunk a túra állomásától:
- Profi kitesurf verseny hangulatot élhettünk át.
- Találkozunk a kitesurf legnagyobb neveivel, néhányukkal csúsztunk is.
- Esti bulikon vettünk részt srácokkal.
- Tow-up-oltam.
Ez abszolút megérte a 17 órás kocsiutat.
Az, hogy a verseny elmaradt és ezzel az érzés is, amikor a heatedből kijösz maximálisan felpörögve néhány világsztárral, hiányérzetet hagyott bennem. Emiatt erős késztetést érzek, hogy a GKA Air Games 2. fordulóján is részt vegyek, ami Tarifán lesz. Remélhetőleg több széllel. Hírek hamarosan.
